12. rész

4 nappal a küldetés után Justin és a banda bejelentették,hogy elmennek kaját venni. Ültem a kanapén és valóság show-t néztem. Justin lejött és leült mellém. Felém fordította az arcát.
-Allison,te akkor itt maradsz Jack-el,mert megbízom benne,hiszen ő a legjobb barátom. Mennem kell,mert kifogytunk az élelmiszerből és a háztartási dolgokból. Légy jó kislány és ne próbálj elmenekülni! Érted?-kérdezte,mire hevesen bólogatni kezdtem. Felállt a kanapéról és beleütközött Jack-be.
-Nézz a lábad elé,ember!-Jack felnyögött,ahogy Justin a szemét forgatta.
-Justin! Készen vagyunk,menjünk!-sétált feléjük Reed.
-Szia Allison!-integetett Sheila,mire nagy nehezen visszaintettem. Miután távoztak,Jack leült mellém és úgy döntöttünk,hogy megnézünk egy horror filmet. Elég ijesztő volt,de próbáltam úgy tenni,mintha nem félnék. Jack hátradőlt mellém. Ezúttal egy kicsit közelebb. Arrébb ültem kicsit,remélve,hogy nem veszi észre. De közelebb ült hozzám,mikor észrevette. Furcsa volt. Felsóhajtottam és néztem tovább a filmet. Felhúztam a térdem és átkaroltam.
-Ne ijedj meg,ha megölellek,mert félsz!-mondta.
-Minden rendben!-nem fogok senkit ok nélkül megölelni,főleg meg nem őt. Jött egy olyan rész a filmben,mikor a csaj felsikoltott,de mellette valami mást is hallottam.
-Szeretlek!-rá néztem és bámult. Elmosolyodott.
-Mondtál valamit?-kérdeztem,ahogy mosolya elhalványult. Addig nézett,amíg már kényelmetlenül éreztem magam.
-Jack?-néztem rá és felvontam a szemöldököm. Megfogta a jobb lábam és maga alá rántott. A kezemet a fejem mellé szorította.

Durván megcsókolt és hiába próbálkoztam,nem tudtam eltolni magamtól. 

-Állj!-kiáltottam dühösen. 

-Justin olyan hülye,hogy bízik bennem. Ki hagyna egy ilyen gyönyörű lányt egy 'idegen' sráccal,míg ő odakint vásárol a bandával. 

-De te nem vagy idegen Jack! Ő bízik benned és én is bíztam,de kettőtök közül te vagy a hülye,hogy azt hiszed valaha csinálhatsz velem valamit. Soha,de soha nem foglak szeretni téged!-csattantam fel,de rögtön meg is bántam. Éreztem,hogy megütött. Könnyek lepték el a szemem. Megsimogatta az arcom és rám mosolygott. 

-Én viszont nem bízom benne. Ő volt a legjobb barátom. Nem most szeretném ezt megbeszélni,mert szeretnék végre mocskos dolgokat művelni veled!-elmosolyodott gonoszul. Hogy tehette? Csak azért tette,hogy figyelmen kívül hagyja Justin barátságát? Én megértem ennyit? Ez kegyetlen. Összeszorítottam a számat,de még így is megcsókolt. Szabad kezével a combomat simogatta. 

-Kérlek,állj meg!-megdermedtem,mikor éreztem kezét az ingem gombjainál. Láttam a vágyat a szemében. Hallottam az autó motorját. Végre visszajöttek. Felé fordítottam a fejem,hogy rá tudjak nézni,mire beleharapott az alsó ajkamba. 

-Sajnálom,hogy meg kellett állnunk! Ha bármit is elmondasz nagy bajban leszel. Megértetted?-kérdezte miközben elengedett.

-Igen!-letöröltem a könnyeimet. Falállt és sokkal messzebb ült tőlem. Kacsintott. Az ajtó kinyílt és Justin jelent meg két felpakolt szatyorral a kezében. 

-Vissza jöttünk! Üdv újra!-mondta és odalépett hozzám. -Milyen volt,amikor nem voltam itthon?-kérdezte,én pedig inkább az ujjaimmal kezdtem játszani. Vetettem egy pillantást Jack-re,aki engem bámult. 

-Nagyszerű! Néztünk néhány filmet!-közelebb jött és megpuszilta az ajkam,de hirtelen megfogta a derekam és magához rántott. A nyakamhoz bújt és mélyen beszívta az illatom. 

-Miért van Jack parfümje a testeden?-kérdezte. Francba. Tudta a bandája parfümét. Túl jól ismerte már őket.-Történt valami?-beharaptam az ajkamat. Ha elmondom neki,akkor valószínűleg halott vagyok. De ha nem mondom el,akkor hogy mászok ki ebből?-lehajtottam a fejem. 

-Elestem és rajta kötöttem ki.-hallottam meg Jack hangját. 

-Valóban? Akkor semmi sem történt?-Jack megrázta a fejét.-Oké! Segíts kipakolni a többieknek!-mondta Justin,mire Jack bólintott,felállt és ment pakolni. Utálom őt,mert tudom mit akart tenni. 

-Gyere Allison! Menjünk a szobánkba,mert vettem neked valamit.-mondta Justin és megragadta a kezem,majd húzott is az emeletre. A szobánkba. Intett,hogy üljek le. Becsukta az ajtót,közelebb jött és leült mellém. 

Éreztem,hogy valami történni fog. Megfogta a kezem és közelebb húzott magához.

-Mondd el nekem,hogy mi történt pontosan!-nézett mélyen a szemembe.-Észrevettem a könnyeidet. Tudom,hogy történt valami,de te eltitkolod tőlem. Mondd el nekem most!-mondta szigorúan. Nagyot nyeltem,ahogy elgondolkodtam egy pillanatra. Felé fordítottam a fejem,hogy szembe tudjak nézni vele,de nem jött ki semmi hang a torkomon. Lehajtottam a fejem és nagyot sóhajtottam. 

-Jack. Igazat mondott. Ő csak megbotlott és rám esett,de nem sérült meg. Én beütöttem a fejem és azért sírtam.-hazudtam. Nézett rám kb 5 percig,aztán bólintott. Nem mondott semmit. Az arca is kifejezéstelen maradt. Felkelt.

-Zuhanyozz le!-nézett rám,majd kiment az ajtón és hangos csattanással becsukta. Egyedül hagyott a szobában.

-Megőrült!-suttogtam. Valószínűleg igen. Egy nagy hiba voltam az életében. Mi van ha tud róla? Meg fogja ölni Jack-ot és valószínűleg engem is...

11. rész

Mint mondtam,Justin jóval távolabb állt tőlem,de hirtelen maga mögé húzott,az a nyomorult meg meghúzta a ravaszt.

 Láttam. Láttam a golyót,aminek az én testembe kellett volna fúródnia,az az övébe fúródott. Justin feláldozta a testét értem. Kicsit távol állt tőlem. Soha nem gondoltam volna,hogy ezt megteszi. Ő is látta a golyót. Neil egyetlen golyót eresztett Justin testébe. Ijesztő volt a helyzet. A szemem elkerekedett. Láttam,ahogy Justin felém fordult és rám esett. Vért köhögött ki,ahogy elfordította a fejét. Egy golyó fúródott a vállába. A vér átitatta az ingét.
-Fáj valamid?-köhögött.
-Úristen! Még te kérdezed!-aggódtam miatta. Megragadtam a karját.
-Ne lépj arrébb,mert akkor fájni fog!-mondtam.
-Ó,milyen romantikusak vagytok! A vezető feláldozza az életét a lányért,akit szeret!-mondta gúnyosan Neil.
-Hogy mi van? Ő bátran cselekedett,de te őszintén szólva gyáva vagy!-csattantam fel.-Gyűlöltem,de te akkor is egy kibaszott gyáva pöcs maradsz!
-Ne Allison! Te csak nyugodj meg és figyelj!-mondta Justin összeszorított fogakkal.
-Ne beszélj! Komolyan te boldog vagy a halál miatt? Mert én nem vagyok!-bűntudatom volt a régi önkárosító halált kívánva,de az régen volt és nem fogom hagyni,hogy előttem haljon meg valaki,kivéve Neil. Tudom,hogy Justin elrabolt engem,azt is tudom,hogy mennyire őrülten viselkedik,de basszus rohadt második alkalom,hogy megmenti az életem. Először a fürdőszobában,majd ebbe a nyomorult házba.
-Te elég őrült vagy kislány!-mondta sötéten Neil.
-Mi a francért csinálod ezt? Hmm? Azért mert szeretném visszakapni a pénzem,amit nem fizettél vissza,hanem elköltöttél? Vagy esetleg miatta?-vigyorgott Justin,aki nehezen lélegzett.
-Fogd be a szád! Megölted a nagybátyám. Megölted emiatt a kurva miatt!-mutatott rám Neil. Megdermedtem. Bámultam Neil-t tágra nyílt szemekkel. Várjunk csak,mi? Justin..Justin megölte Neil nagybátyját? Miért? Csak a pénz miatt? Ez elég kegyetlen. 
-Nem tudsz semmit,szóval fogd be a pofád!-förmedt rá Justin.
-Ni csak! Ki beszél? Még azt hiszed,hogy van halálhoz való jogod?-tört ki belőlem. Rám nézett. A kezem a szám elé kaptam.
-Na tessék!-bukott ki belőle.
-Nem érdekelnek a kifogásaid! Az,amit most a legjobban szeretnék,hogy holtan ess a barátnőd karjaiba! Ezért először téged öllek meg,Justin Hudson. Egy bűnöző,aki ma ténylegesen meg fog halni! Valami utolsó szó?-vigyorgott Neil.
-Igen!-kiáltottam.-Mielőtt meghalok,meghal Ő is!-mondtam,mire Neil kuncogni kezdett. Mielőtt azonban folytathatta volna,az ajtó kinyílt. Emlékeztek a sötétkék öltönyös srácra? Meghalt egy lövéssel. És Jordan-re? Őt csak elkapták. És Neil? Ő csak dermedten ült a székében. Jött a banda. Szép munka volt,de nem hiszem,hogy meg tudok bocsájtani Justin-nak,amiért megölte Neil nagybátyját. Reed segített Justin-nak,Sheila pedig nekem. Láttam Neil-t,amikor Chad egy fegyvert dobott Justin-nak. Elkapta és Neil-re mutatott.
-Most bármilyen utolsó szó?-húzta önelégült mosolyra a száját.
-Állj,Justin! Megölted a nagybátyját,most pedig őt is?-kiabáltam,de még csak rám sem nézett.
-Jack,vidd ki!-mondta szigorú hangon,mire Jack odajött hozzám és ki akart vinni az autóhoz.
-Várj! Még nem fejeztem be! Tegyél le!-megrázta a fejét és sétált tovább a furgon felé. Aztán lerakott az anyósülésre.
-Miért? Miért ölte meg Neil nagybátyját?-folytak végig a könnyek az arcomon.
-Volt oka,amiért megölte Neil nagybátyját!-megragadta a kezem és mélyen a szemembe nézett.-Nézd! Justin sosem ölt embert ok nélkül. Akkor is,ha úgy néz ki,hogy ő egy kegyetlen bűnöző,soha nem öl embereket saját akaratából. Azért ölte meg Neil nagybátyját,mert ő megölte Justin szüleit. Mindkettőt. És ami még rosszabb,hogy mindezt Justin szeme előtt. Neil is ott volt,de nem törődött vele. A szülei voltak csak neki. Nem voltak se testvérei,sem unokatestvérei. És most itt vagy te neki,akit mindennél jobban szeret. Justin sosem volt rossz ember,de elvesztette a szüleit és itt van Neil is. Eleinte kedves volt Neil-el. Pénzt adott neki kölcsön,de miután Neil csökönyös lett és elöntötte a düh és a harag bűnöző lett. Szóval kérlek,bocsáss meg neki!-magyarázta. Sírtam jó sokat.

Tehát nem rossz ember...

-Itt vannak!-mondta,mire gyorsan felemeltem a fejem és látta,hogy mindenki sétál felénk. Mikor ideértek,gyorsan megöleltem Justin-t. Nem tudom miért,de úgy érzem,hogy néha meg kell csinálnom,meg amúgy is. Biztonságban érzem magam mellette. Megdöbbent és habozott visszaölelni. 

-Sajnálom,ami a szüleiddel történt!-mondtam,mire egy kicsit elhúzódott. 

-El mondtad neki?-kiabált.

-Semmi baj,Justin. Semmi gond! Az én hibám volt. Egyáltalán nem gondoltam az érzéseidre. Sajnálom!-magamba szívtam az illatát,ahogy megölelt és megcsókolta a fejem. 

-Szóval,mi történt Neil-el?-kérdezte,mire sóhajtott.

-Csak otthagytam!

-Nem ölted meg?

-Nem láttam értelmét. Ne törődj vele. Ha megölöm,akkor nem kapom vissza a pénzt,amit állítólag vissza fog fizetni! Nem félsz?-megkérdezte,majd felemelte a fejem,hogy a szemembe tudjon nézni.

-Rosszabb mintha félnék!-suttogtam. 

10.rész

Végre elérkezett a nap,amit annyira vártam. Neil halála. Bár személy szerint kétlem,hogy Neil meg fog halni. Plusz ő a legnagyobb ellenségük a srácoknak,szóval nem hiszem,hogy olyan gyorsan beletörődne a dologba. Igazából mára terveztem egy újabb szökést (kapóra jött ez a kis kiruccanás),mert nem tudok kijutni ebből a rohadt házból. Nyugodtan hívjatok makacsnak,de nektek is ilyen lenne a gondolkodásotok,ha elraboltak volna és mindent elvesznek,ami valaha a tiéd volt. Most úgy voltam vele,hogy ha sikerül megszöknöm,akkor hazamegyek az anyukámhoz és ketten eltűnünk valahova. Jó messzire. Nem hiszem,hogy valaha megbocsájtok Justin-nak azok után,amiket velem tett. Azzal,hogy elhagyom őt,elhagyom a bandát is. Azt pedig nem akartam,hiszen mindig mellettem voltak,ha valami hülyeséget tett Justin.
-Készen állsz?-kérdezte Sheila.
-Én? Készen? Soha!-mondtam bosszúsan,ugyanis a seggfej (Justin) totálisan fekete  szerkóba öltöztetett.  Különben is,a fekete volt a védjegye. Hol vannak a színek? Teljesen felháborodva néztem magamra,miközben ő a kocsinak támaszkodva nevetett. Gina és Justin között ültem,Chad és Sheila mögöttünk,Reed és Jack pedig előle. Jack volt a sofőr.Először úgy volt,hogy Justin és Reed között fogok ülni,de Justin kijelentette,hogy rajta kívül más fiú mellé nem ülhetek,ezért Gina jött mellém.
-Készen álltok?-kérdezte Jack,de senki sem reagált,mert a saját kis világunkkal voltunk elfoglalva. Justin kifelé bámult az ablakon és figyelmen kívül hagyta Jack-ot. Nem szólt senki,ezért beállt a kínos csönd.
-Akkor indulunk!-mondta Jack és a visszapillantó tükörből rám nézett és elmosolyodott. Ránéztem Gina-ra,aki valami SMS-re koncentrált. Vetettem egy pillantást a hátam mögé,ahol Chad és Sheila elaludtak.
-Ez gyors volt.-mondtam alig hallhatóan. Vagyis azt hittem,hogy nem hallotta senki.
-Ők aludni szoktak,ha úton vagyunk!
-Ott vagyunk már?-kérdeztem,mert kezdtem unni magam. Justin keze a vállamon pihent. Megfogtam és az ölébe helyeztem.
-Még mindig haragszol rám,ugye?-hajtotta le a fejét,hogy a szemebe tudjon nézni. Elfordítottam a tekintetem és Gina felé fordultam.
-Nem.-forgattam a szeme. Gina felfigyelt rám és elmosolyodott.
-Látom,eléggé untat a srác!-sóhajtott. Akaratlanul is mosolyra húztam a számat. Elégedett voltam.
-Itt vagyunk!-szólalt meg Jack és leparkolta a furgont kb 30 méterre a nagy háztól,ami valószínűleg Neil-é. Mindenki kiugrott az autóból és megfogta a fegyverét,de én nem tettem semmit. Csak álltam és bámultam. Ez valóságos kastély.
-Ez elég veszélyes lenne Allison-nak,hogy bejöjjön!-mondta Chad. Justin bólintott. Beleegyezett.
-Ó,akkor itt hagysz a kocsinál egyedül?-kérdeztem teli örömmel a hangomban. Ez egy esély a menekülésre. Próbálkoztam kitalálni a menekülési tervet.
-A pokolba is,dehogy!-mondta Justin dühösen.-Te velem jössz!-belerúgtam egy kis kőbe. Úgy tűnik,hogy a mai napnak nem sok esélye van.
-Menjünk! Győződjünk meg róla,hogy jó-e a tervünk!-mondta Justin szigorú hangon,mire mindenki bólintott. Mindegyikük rohant befele a házba. Justin szorosan rákulcsolta ujjait az enyémekre és rám nézett.
-Gyerünk!-elindultunk. Nem kopogtatott,de még csak nem is csengetett,hanem egyszerűen belerúgott az ajtóba,mire hangos puffanással a földre zuhant. Lépteket hallottam.
-Üdvözöllek! Ez a lány tényleg eszméletlenül gyönyörű!-mondta egy sötétkék öltönyös srác.
-Na,igazán köszönöm a bókot,de vedd le róla a szemedet! Azért vagyok itt,hogy megöljem a BBB-t!-vigyorgott Justin. Ugyanolyan zavartan néztem rá,mint a sötétkék öltönyös srác.
-BBB?-kérdeztem.
-Igen,BBB! Nagy minden lében kanál főnök!-mondta,majd a srácra nézett.-Hol a francban van?
-Kövessetek!-mondta és elindult az emeletre.
-Van egy rossz érzésem..-súgtam magamnak.
-Ne aggódj!-mondta.
-Hallottál?-néztem rá.
-Persze. Egy könyvtárban vagyunk,ahol akár egy vízcseppet is lehet hallani!-kuncogott. Elértünk a szobába,ahol Neil ült egy asztal előtt.
-Most ez vagy jó dolog,vagy a legszarabb ötlet a világon,hogy idehoztak Allison!-mondta Neil,mire forgattam a szemem.
-Ja akkor most nem vagy akkora segg,mint akkor voltál!-kiáltott rá Justin.
-Jordan,nyomd meg a gombot!-mondta,Jordan pedig megnyomta a gombot a falon. Az ajtó és az ablakok is hangos csattanással csukódtak be. Justin a háta mögé húzott.
-Mi a fenét művelsz?-csattant fel Justin. Neil előhúzta a pisztolyát és egyenesen Justin felé irányította. Justin-nél sem egy kés,sem egy pisztoly,se revolver,sem tőr,de még egy rohadt baseball ütő sem volt. Nem volt semmilyen fegyvere. A sötétkék öltönyös srác megragadott hátulról és messze rángatott Justin-tól. Mikor meglátott,a szeme feketén villant. Dühös volt. Nagyon. Azt hiszem,a terv nem úgy működik,ahogy azt gondolta.
-Add vissza te kibaszott kis köcsög!-Justin összeszorította az öklét. Meg akarta ölni,de Neil pisztolyt szegezett rám.
-Tudod mit? Inkább megölöm a hercegnőt,mert ő a legnagyobb gyengeséged!-mondta Neil. Úgy tűnik,hogy ma meg fogok halni. Meglepődtem,mikor Neil meghúzta a ravaszt. Vártam arra,hogy megtörténjen. Neil meghúzta a ravaszt,mikor Justin elég távol volt tőlem. De azt hiszem ez egy csoda. Teljesen megbénultam. 

9. rész

**Justin**

Nem tudtam nyugodtan ülni. Aggódtam,mert már túl sok időt tölt a fürdőszobában. Kezemmel végigsimítottam a hajamon és nagyot sóhajtottam. Ez az egész az én hibám. Szexuálisan nagyon megkívántam és utána nem bírtam leállni. Próbáltam küzdeni ellene,de nem sikerült. Nem tudom,hogy kell irányítani. Minden dolog izgat vele kapcsolatban.

Mi van,ha fájt neki és magát okolja a fürdőszobában? Mi van,ha megöli magát? Mi van,ha elhagy engem? Mi van,ha ez most nem olyan dolog,mint korábban és tényleg örökre elhagy? Mi fog történni az életemmel nélküle? Évek óta figyeltem őt. Most,hogy itt van,nem hagyhat el! 

Felkeltem és rohantam a szobába.
-Allison!-kiáltottam. Vagy 100 alkalommal vágtam bele a fürdő ajtóba. Hallottam,hogy reccsen egyet,ezért berúgtam. A szemem elkerekedett,mikor megláttam,hogy ott ül betakarózva a fürdőkádban és majdnem megvágta magát. Megfogtam a kezét,hogy megállítsam és eldobtam a borotvát.
-Mi a fenét csinálsz?-próbáltam higgadt maradni,de a hangom még így is idegesen csengett.-Van róla fogalmad,hogy ez milyen veszélyes?-szorítottam meg a kezét. Sírva fakadt. Totál kétségbe estem,mert nem tudtam,hogy mit tegyek.
-Mindent..el..vettél..tőlem..már nincs..értelme..az életemnek..egyáltalán.-zokogott. Megsimogattam az arcát,amikor lehajtotta a fejét. Lassan átöleltem.
-Shh,minden rendben lesz! Ígérem,hogy mindent megteszek,hogy úgy gondold,van értelme az életednek! Majd én megmutatom neked,esküszöm!-megcsókoltam a fejét és szorosabban átöleltem. Megdöbbentett,de teljesen megnyugodott.

**Allison**

Miért ölelgetett az emberrablóm,aki megerőszakolt a múlt éjszakán? Miért sírtam a karjaiban? Miért? Miért szorítottam az ingét? Ő megerőszakolt. Ő bántott. Ő rosszul bánt velem. Mégis,még mindig a karjában voltam. Az ölelése megnyugtatott. Biztonságban éreztem magam. Adott nekem egy kis szabadságot,mert járkálhatok a szobán kívül is. Mehetek a konyhába, a játékterembe, a nappaliba,bárhova,kivéve az alagsort. De ez nem elég ahhoz,hogy megbocsájtsak neki. Lementem a földszintre,ahol mindenki engem bámult.
-Allison,gyere ülj ide mellénk!-mosolygott Sheila,amikor leültem mellé. Felhúztam a térdem és átkaroltam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen!-hazudtam habozás nélkül. Sóhajtottam és a Tv képernyőjét bámultam. Elvesztem a hülye gondoltaimban.
-Tudom,hogy nem!-súgta Sheila a fülembe és átölelt,mire már megint könnyezni kezdtem.
-Hé,ne sírj kérlek! Nem szeretem ha sír egy lány.-mosolygott Reed. Gina közelebb jött és leült mellém.
-Igaza van! Itt egy nagy doboz pattogatott kukorica. Nézzük a filmet!-mosolygott és megsimogatta a hátam.-Légy erős!-suttogta Gina,mire bólintottam.
-Tehát mit nézünk?-kérdezte Jack,miközben átkutatta a DVD-ket. Reed a telefonján játszott egy játékkal, Chad pedig pattogatott kukoricát evett.
-Hé,ne edd meg az összeset!-morgott Jack.
-Talán valami izgalmas filmet kellene,az jót fog tenni!-mondta Sheila és rám nézett.
-Talán.-vontam meg a vállam.
-Akkor nézzük ezt a filmet!-mondta,mire mindannyian bólintottunk. Hallottam,hogy nyílik a bejárati ajtó. Odanéztünk mindannyian. Justin volt az. A szemünk találkozott. Bűntudata volt. Lenéztem és megfordult a fejemben,hogy nem nézem meg ezt a filmet.
-Ez durva film!-mondta. Megdöbbentem,mikor hátulról átölelt.
-Mi bajod van?
-Ez a film korhatáros és túl durva Allison-nak!-mondta,mire mindenkiből kitört a nevetés. Ő is mosolygott és összeborzolta a hajamat.
-A hajam!-sikítottam. Dühösen néztem rá,de ő még mindig vigyorgott.
-Srácok,holnap megyünk akkor,ahogy elterveztük!-mondta. Mindenki bólintott.
-Milyen terv?-kérdeztem.
-Elpusztítjuk Neil bandáját!
-Mehetek veled?-néztem fel rá.
-Olyan aranyos kiskutya szemekkel nézel rám! Persze,hogy jöhetsz velem. Nem hagynálak egyedül a házban,mikor 3 percig nem bírok élni nélküled!-mondta és megpuszilta az arcom.
-Köszönöm!-vigyorogtam. Örültem,hogy láthatom,ahogy meghal az a nyomorult seggfej. Alig várom,hogy láthassam...

Interjú HouseAngie-val :)

Mint gondolom tudjátok vagy láttátok (esetleg,aki nem,az most megtudhatja) HouseAngie készített egy interjút velem. Megtudhattok rólam,a blogolásról,a hálámról pár dolgot. Köszönöm,hogy olvastok! Jó szórakozást! :)

1. Miért szeretsz blogolni?

Válasza: Mert valótlan történeteket találhatok ki. :)

2. Mi alapján választasz ki cselekményt egy történetnek?

Válasza: Egy film vagy egy gondoltat ösztönöz :)

3. Mit gondolsz azokról az emberekről,akik csak népszerűség miatt blogolnak?

Válasza: Szánalmasak! Ha már ennyire sokan nézik,akkor rá kell ébrednie,hogy sikeres.

4. Melyik a kedvenc blogod,amit rendszeresen olvasol?

Válasza: Az előled menekülve! A tiéd :)

5. Saját blogaid közül melyik az,amelyiket imádod/imádtad írni?

Válasza: I'm lost without you! :)

6. Ki a kedvenc karaktered egy blogból és miért pont ő?

Válasza: http://bestlovesto.blogspot.hu/  Tyler a kedvencem :)

7. Melyik a kedvenc színed és miért?

Válasza: A lila és a sárgás barna. A tavasz színei :)

8. Melyik a kedvenc zenéd és miért?

Válasza: UFO: Szerelemdoktor :) Élvezhető *-*

9. Mi késztetett arra,hogy blogot kezdj írni?

Válasza: A testvérem blogmániája :*

10. Hol olvassák a blogodat?

Válasza:  

• Magyarország
• Egyesült Államok
• Németország
• Brazília
• Oroszország
• Ukrajna
• Argentína
• Svájc
• Lengyelország
• Románia
• Szerbia

11. Mit üzennél nekik?

Válasza: Nagyon szépen köszönöm,hogy olvassátok. Puszi <3

12. Mi motivál,hogy újabb részeket írj meg kemény munka árán? 

Válasza: Nekem nem igazán kemény munka,mert van ötletem. Néha egy kép vagy egy zene ihlet meg. Azért szeretem megírni,mert ez az én kis fantázia világom :)

13. Jó írónak tartod magad? 

Válasza: Nem tartom olyan hű,de jónak,de ha már százon felül néznek,akkor annyira rossz sem lehetek :)

13+1: Büszke vagy az eddig elért sikereidre? 

Válasza: Igen :D

Köszönöm,hogy elolvastátok ezeket a válaszokat! Remélem kedvet kaptok arra,hogy olvassatok pár blogot Angie-től is :)) Sok puszii <3 A xx 

Mellékes.

Justin háza: http://cdn.hiconsumption.com/wp-content/uploads/2012/04/Black-White-House-by-Formwerkz-Architects-1.jpg

Konyha: http://cdn.home-designing.com/wp-content/uploads/2009/05/black-white-kitchen-artwork.jpg

Fürdőszoba: http://www.digsdigs.com/photos/Modern-Black-and-White-Bathroom-Design-from-Noken-4.jpg

Játék szoba: http://media-cache-ec0.pinimg.com/736x/ac/6d/17/ac6d172cc4cbc54ec2f7deb262c10a57.jpg

Hálószoba: http://www.diyinspired.com/wp-content/uploads/2011/08/Black-And-White-Bedroom-Designs1.jpg

Zeneterem: http://www.hdwallpapers.im/music_room-wallpaper.html

Sheila: http://cdnimg.visualizeus.com/thumbs/33/01/cute,girl,barbie-3301238812bba62379dc6e297cd63243_h.jpg?ts=93246

Gina: http://www.polyvore.com/cgi/img-thing?.out=jpg&size=l&tid=35700830

Reed: http://media-cache-ec0.pinimg.com/236x/44/67/7d/44677ddc4be29eda9b97246edc142609.jpg

Chad: http://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/ab/5d/76/ab5d76fbd11059ffecfcb8144ca45e22.jpg

Jack: http://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/25/b8/b6/25b8b6d1668c63a1099ef31726337041.jpg

Neil: http://sv6.postjung.com/picpost/data/221/221482-514a7c716fb4d.jpg

Louis: http://s3.favim.com/orig/39/beautiful-black-and-white-boy-cute-fashion-Favim.com-320843.jpg

Mike: http://25.media.tumblr.com/bdeed31a026b28c830aa6431f8cb1bf9/tumblr_mibzz4Fgon1s39krmo1_500.jpg

Justin: http://s-media-cache-ak0.pinimg.com/236x/68/26/9b/68269b2a0def1376f4c2f3a5c514e150.jpg

8. rész

**Justin**

A bandával terveket készítettünk egy földszinti szobában. Felnyögtem,amikor csörögni hallottam a telefonom,ezért felpattantam és gyorsan megragadtam. Elhallgatott a telefon,szóval lett egy nem fogadott hívásom. Felhívtam a számot,mire felvették. Egy ismeretlen hang szólt bele.
-Ó,helló Justin!
-Ki a fasz vagy te?-kérdeztem,mert kezdett bosszantani a dolog. Gyűlölöm,hogy amikor tervet készítek,faszfejek zavarnak meg.
-Nem emlékszel a hangomra? Ez durva. Már elég régóta nem láttalak. Úgy tudom,hogy te ölted meg Neil embereit. Milyen nagyszerű.-mondta.
-Jordan!-motyogtam. Az a hülye kurva. Egy ideig Neil volt az ellensége,de mivel az unokatestvére,ezért most rohadt dühös rám. Jordan először a mi oldalunkon állt,de miután elárult nem maradt neki más,csak Neil.
-Ó milyen gyorsan kitaláltad!-nevetett.
-Fogd be te hülye kurva! Mi a fenét akarsz tőlem?-mondtam összeszorított fogakkal.
-Ezt nem én akarom,hanem Neil! És amit akar,az a tökéletes lány,aki nálad van!-összeszorítottam a fogam és a kezem is automatikusan ökölbe szorult.-Ó,Neil beszélni akar veled!-mondta,mire hangokat hallottam a telefon túl oldaláról.
-Itt Neil beszél!
-Baszd meg!
-Őt szívesen!-kuncogott. Ő egy gyáva féreg. -Remélem,hogy nem felejtetted el,hogy az én bandám nagyobb mint a tiéd! Ráadásul itt az unokatesóm is,aki egy évvel felettem van!
-Nem érdekel,hogy hogy van alattad!-nevettem. Elhallgatott egy kicsit. Csend volt 5 percig. Aztán végre megszólalt.
-Gyenge vagy!-röhögött.
-Te gyengébb!-azzal kinyomtam a telefont és ledobtam a kanapéra. Indultam Allison-hoz az emeletre. Már egy kicsit hiányzott. Mikor kinyitottam az ajtót,láttam,hogy megijedt és eldobta a CD-t.
-Megijesztettél..-dadogott,mire elmosolyodtam. Bementem és bezártam az ajtót. Letérdeltem és felvettem a CD-t. Még mindig ott állt és engem figyelt. Letettem a CD-t az asztalra és felé fordultam. Meglepetten végignéztem rajta. Tökéletes. A haja gyönyörű,a szeme csillog. Elvesztettem az irányítást. Ha elvesztem a kontrollt,akkor semmi sem állíthat meg.

**Allison**

Közelebb sétált és megállt előttem. Én hátráltam.
-Justin!-figyelmen kívül hagyta,amit mondtam. Nem tudtam elfutni,csapdába ejtett. Addig hátráltam,amíg az ágyra nem estem.
-Justin! Hé!-ráncoltam a szemöldököm. Már éreztem,hogy rajtam fekszik. Folyamatosan a szemembe bámult. Közelebb hajolt hozzám. A szeme tele volt vággyal. Meg akart csókolni. Mindkét kezem a mellkasán volt. Próbáltam eltolni,de erősebb volt nálam. Megcsókolt,mire a könnyeim lefolytak az arcomon.
-Mi csinálsz?-ziháltam. Nem szólt semmit,csak újra megcsókolt.Haladt egyre lejjebb. A nyakamra,a mellkasomra.
-Állj!-sikoltottam,mire pofon vágott. Küzdöttem,de csapdába ejtette a lábam.Megérintettem az arcomat és értetlenül néztem rá. Rettegtem és remegtem. De úgy tűnt,hogy nem érdekli különösebben és ott folytatta,ahol abbahagyta. Egy idegen volt számomra.

Megcsókolt újra és újra. Sem erőm,sem bátorságom nem volt megállítani. Miért nem segít valaki? Miért?

**Másnap délelőtt**

Felébredtem és megláttam őt a jobb oldalamon. Megijedtem egy kicsit. Még aludt,de szorosan magához ölelt. Mi történt tegnap este? Zúgott a fejem,de végül eszembe jutott minden,mire elkezdett könnyezni a szemem. Eltoltam magamtól. A lábammal is toltam,mire elengedett. Megnéztem magam. Nem volt rajtam semmi. Semmi ruha. 

-Én..te..-meredtem rá. Kiugrottam az ágyból és magam köré csavartam a takarót. 

-Kicsim!-a szemében bűntudatot láttam. 

-Mit tettél velem?-kiáltottam.

-Nézd,te nem értheted..-kezdte.

-Nem érthetem? Mindent elvettél tőlem! Most boldog vagy? Nem maradt semmim!-ordítottam,a szemem pedig megtelt könnyel. Csak állt ott és nem mondott semmit. 

-Tudod mit? Te vagy a legrosszabb,ami valaha történt velem!-ordítottam és bezárkóztam a fürdőbe. 

-Allison! Kicsim,sajnálom! Komolyan mondom. Nem értem,mi történt az este. Elvesztettem magam felett az irányítást!-ütötte meg párszor az ajtót. Az sem érdekel,ha megsérül a keze. 

-Hagyj békén!-kiáltottam,mire megtorpant. Sóhajtást hallottam. 

-Rendben..-mondta és kisétált a szobából. Átöleltem a lábam és órákig sírtam a fürdőben. Elvitt az otthonomtól,az anyukámtól,a barátaimtól,az életemtől és még a szüzességem is elvette? Már értelme sincs az életemnek. 

-Jobb lenne,ha megölném magam?-motyogtam. Felálltam és megnéztem a gyógyszeres szekrényt. Kinyitottam és találtam egy borotvát. Beleültem a kádba.

-Megérte ez nekem?-sírtam.-Sajnálom anyu...

7. rész

**Álom**

-Allison! Hadd mondjak valamit! Gyere,ülj ide mellém!-kérlelt anya. 
-Anya én ezt nem értem! Kérlek,ments meg engem!-sírtam. Úgy tűnt,hogy figyelmen kívül hagyja. Leültem mellé. 
-A férfiak utálnak sírni,szóval elég ritkán csinálják. De ha egy férfi sír miattad,akkor biztos lehetsz benne,hogy jobban szeret mindennél és mindenkinél.-mondta anya,mire eszembe jutott Justin,mikor elhagytam. A szeme könnyes volt. 

**Vége**

Csípő,égető fájdalmat éreztem. Feküdtem az ágyon. Újra itt vagyok.. Elfordítottam a fejem,hogy jobban lássak és meglepett,amikor megláttam Justin-t egy széken ülni a szobában. Elvigyorodott,ahogy visszaesett a fejem a párnára és nagyot sóhajtottam. A francba.. Folyamatosan a csípőmet dörzsöltem,mert égett a fájdalomtól.
-Mit csináltál?-kérdeztem.
-A csípődre tetováltuk a nevem,ami azt jelenti,hogy az enyém vagy!-mondta,miközben felállt és leült az ágyra.
-Mi?
-Nos szerencsés vagy,mert pont elájultál,amikor készült,így nem éreztél fájdalmat. Ha ez nem történt volna meg,akkor garantálom,hogy sikoltoztál volna.-megpróbáltam felkelni,de ő óvatosan visszanyomott a párnára.
-Nem lehet! Még pihenned kell!-mondta.
-Miért akkor égettétek,amikor elájultam,hogy ne érezzek fájdalmat?-kérdeztem.
-Mert..- rám nézett -..sosem engedted volna.
-Mi?
-Semmi!-mondta és az ajtóhoz indult.-Ez a része a büntetésnek,amiért megszöktél. Az igaz,hogy nem tudsz kijutni ebből a szobából miattam. Bármit csinálhatsz. Tv vagy akármi. Ez a büntetésed,amíg meg nem érted,hogy nem mehetsz el! Vágod?-kérdezte,mire bólintottam. Kiment a szobából és bezárta az ajtót. Óvatosan felkeltem és a fürdőszobába sétáltam. Az Isten verje meg! Pokolian fáj.. Belenéztem a tükörbe és egy kisebb sokkot kaptam.
-Van egy tetoválásom?-sikoltottam.-Méghozzá JH?-motyogtam.

Vettem egy gyors zuhanyt. Miután ez megtörtént,kisétáltam a fürdőből és a szekrényhez indultam. Felvettem egy egyszerű ruhát és leültem az ágyra. Rettenetesen unatkozom. Az ajtó kinyílt,mire gyorsan odakaptam a fejem. Justin volt az. Rám nézett és vigyorgott.

-Tetszik?-kérdezte,valószínűleg a tetoválást. Eszembe jutott az álmom. 

-Igen..ja!-elfordultam és a tv képernyőjét kezdtem bámulni. Mellesleg be sem volt kapcsolva. Kuncogott és leült mellém. 

-Piros az arcod!-ezek szerint elvörösödtem. Hát ez szuper! Bűntudatot éreztem,amiért sírt és egyedül hagytam. Néztem őt,ahogy vigyorgott.
-Mi az?-ráncoltam a szemöldököm.
-Te nézel!-nevetett.
-Nem vagyok egy ingatlan,amit kedved szerint kibérelhetsz!-mondtam,mire a fejét rázta.
-Az nem,de az enyém!-mosolygott rám.-Maradj itt! Hozok enni!-mondta,mire bólintottam. Elment. Oké,először,amikor felébredtem,olyan volt,mint egy szörnyeteg tele rossz indulattal,most pedig egy nagyon kedves srácot véltem felfedezni benne.
-Itt a reggeli!-mondta,miközben bejött és leült mellém. Letettem magam elé az ágyra és felvettem a villát. Rászúrtam egy darab palacsintát.
-Vigyázz,mert még fo..-ettem,majd hirtelen összerezzentem és elejtettem a villát.
-Forró!-suttogtam úgy,hogy meghallja.
-Ezt akartam mondani,de már elkezdted enni!-elővett egy zsebkendőt,hogy megtörölje a számat. Felvette a villát és óvatosan etetni akart. Ránéztem,mire felvonta az egyik szemöldökét és úgy nézett rám. Sóhajtottam és kinyitottam a számat.
-Jó kislány!-kuncogott.
-Ezt meg tudom egyedül is enni!-mondtam.
-Fáj a szád?-adott oda egy pohár vizet,amit megittam.
-Tele vagyok!-mondtam.
-Természetesen! Mivel etettelek!-elvigyorodott,mire totál vörös lett az arcom.
-Menj el!-suttogtam,mikor még mindig nevetett.
-Ahogy szeretnéd,de ez nagyon aranyos volt!-kuncogott és kisétált. A fejem a kezemre hajtottam és arcon csaptam magam. Hagyd abba! Ez nem a mennyország,hanem maga a pokol. Bámultam a kezem és felsóhajtottam.
-Azt hiszem,hogy nem tudok magamon segíteni..-dőltem vissza az ágyba.

**Justin**

Annyira aranyos. Még mindig nevettem,ahogy leértem a földszintre. Örülök,hogy ő az enyém.
-Wow! Van itt valaki,aki magában mosolyog.-mondta Chad.
-Végre egy boldog ember!-csapott háton Sheila.
-Fogjátok be,srácok!-vigyorogtam.
-Én sajnálom,hogy nem hagyhatja el a szobáját és a házat.-duzzogott Sheila.
-Nem engedhetem meg,hogy ez megtörténjen. A földszintre is csak kb 1 hét múlva jöhet le.-mondtam mire mindenki bólintott.-De azért nagyon aranyos.
-Ugggh!-forgatta a szemét mindenki. 

6. rész

Ez volt az a nap. Mára terveztem a szökést. A rózsákat,amiket Ő adott,beleraktam egy vázába a szobába. Egyértelműen el kellett neki mondanom a szándékomat. Futottam a földszintre,hogy találkozzam vele. Ahogy az utolsó lépcsőfokról is leléptem,megláttam,hogy egy széken ül. Reed,Gina,Jack,Chad és Sheila ültek a kanapén és néztek egy filmet. Megfordult és rám nézett.
-Jól vagy?-kérdezte.
Oké,Allison. Ne félj! Meg kell tenned. Ha szeretnéd látni az anyukádat,meg kell tenned! Ránéztem és vettem egy mély lélegzetet.
-Hiányzik az anyukám!
-És?-nézett mélyen a szemembe. Nagyot nyeltem és vetettem mindenkire egy gyors pillantást,mert engem figyeltek. Gina és Sheila arcán láttam az aggódást,a fiúk viszont a fejüket rázták. Nagy levegőt vettem és kinyögtem.
-Haza akarok menni!-mondtam.
-Nem!
-Mi?
-Nem!
-Miért?-kérdeztem a homlokom ráncolva. Felállt és dühösen odasétált hozzám.
-Te nem fogod elhagyni ezt a házat,mert az enyém vagy!-a szemem elkerekedett. Próbáltam beszélni,de egy árva hang nem hagyta el a számat.
-Akárhányszor itt vagyok a házban,úgy érzem,hogy én vagyok a szegény kislány,te meg a királyfi,aki uralkodni akar rajtam. Van egy anyám!-fogtam meg a kezét.
-Legalább próbáld meg jól érezni magad ebben a házban!-szinte már kiabált.
-De ez soha nem fog megtörténni!-ránéztem. Meglepődtem,mert könnybe lábadt a szeme.
Vajon sír? Egy srác sír? Én eddigi életem során még sosem láttam fiút sírni. Megfordultam és észrevettem a falon lógó kocsikulcsot. Odafutottam és leakasztottam.
-Nem!-kiáltotta. Kinyitottam a vezető oldali ajtót és reménykedtem. Becsuktam az ajtót és bezártam a kocsit. Odarohant az ablakhoz és párszor rácsapott.
-Allison!-üvöltötte. Beindítottam a motort és ránéztem. Rohant egy másik autóhoz,amibe valószínűleg Jack is beszállt. Gyorsan vezettem. Ők utánam. Megérkeztem a házunkhoz,ahol egy rendőrautó állt. Rohantam a házhoz és bekopogtam.
-Anya,anya! Én vagyok az Allison!-kiabáltam. Kinyílt az ajtó és anya jelent meg.
-Ó,istenem,drágám! Hol voltál?-ölelt meg szorosan.
-Sajnálom anya,hogy nem vettem rólad tudomást és,hogy rossz voltam. Nagyon sajnálom!-folytak végig a könnyek az arcomon,ahogy visszaöleltem.

-Rendben kicsim! Nagyon örülök,hogy látlak,de elmondanád nekem,hogy mégis hol voltál?

-Hát..elraboltak..Justin Hudson.-motyogtam. 

-Mi? Justin? Elfelejtettem mondani neked ugye?-kérdezte anya,mikor szorosan megragadta a kezem. 

-Mit?

-Kisasszony! Justin Hudson a világ legkeresettebb bűnözője! Volt egy bandája. Szeretném,ha elmondaná a tartózkodási helyét!-mondta a rendőr.

Várjunk csak? Most esett le! Justin Hudson a világ legkeresettebb bűnözője. Ha elárulom,hogy hol van,akkor börtönbe kerül. 

-De ő kedves.-mondtam. 

-Mit beszélsz? Ő egy bűnöző!-kiabált anya.

-De van szíve! Sajnálom,de nem tudom hol laki. Úgy kerültem oda,hogy nem láttam semmit!-hazudtam.

-Hogy kerültél ide?-kérdezte.

-Hát csendesen megszöktem!-bólintott.

**1 hét múlva**

Vettem egy részmunkaidős állást a Lucy Étteremben és azt vettem észre,hogy figyelnek. Tudtam,hogy Justin. Nos,hogy őszinte legyek,egy kicsikét hiányzik. 

-Elnézést! Rendelni szeretnék!-kiabált ide valaki,én pedig bólintottam. Az asztalhoz léptem.

-Segíthetek?-kérdeztem és felnéztem. Elkerekedett a szemem a látványtól. Nem akartam elhinni,amit láttam. 

-1 hét múlva megint találkozunk?-kérdezte. Csak bámult rám. Justin Hudson. 

-A picsába!-igyekeztem az irodába. 

-Allison? Hová mész?-kiáltott utánam.

-Sajnálom! Sürgős! Viszlát!-kiáltottam és ledobtam magamról a köpenyem. A hátsó ajtóhoz siettem,de mikor kinyitottam ajtót beleütköztem. Próbáltam ellökni magamtól,de nem mozdult. 

-Miért hagytál el? Allison? Akkor most nem kellene ezt csinálnom,tudod?-kérdezte gúnyosan,majd behúzott a sikátorba,ahol nem volt senki. Nekinyomott a falnak.

-Te meg fogsz fizetni azért amit tettél! Elhagytál! Megmondtam,hogy bárhova is mész,nem tudsz elszökni előlem,mert mindig megtalállak!-mondta,fájdalmasan gyönyörű mosollyal az arcán. 

5. rész

Izzadtan ébredtem egy kemény rémálomból. Újra. Az anyukámat láttam,akit megölt Justin. Felkeltem és vettem egy mély lélegzetet. Megtöröltem az arcomat. Izzadt volt és könnyes. Sírtam? Lépteket hallottam közeledni,ezért gyorsan visszafeküdtem és úgy tettem,mint ha aludnék. Hallottam,hogy valaki kinyitotta az ajtót és belépett. A szemem szorosan be volt csukva. Valaki közel jött és leült az ágyam szélére. Éreztem a súlyát.
-Tudom,hogy fel vagy!-mondta Reed! (?) Hallgattam,mert nem voltam olyan hangulatban,hogy beszéljek,miután ilyen rosszakat álmodtam.
-Hoztam egy kis reggelit! Gyerünk,kelj már fel!-sóhajtott. Nem törődtem vele.-Már 3 napja nem ettél semmit. Miután kimentem innen,nem beszéltem senkivel. Azt hiszik,hogy beteg vagy. Mindenki aggódik érted.-mondta.
3 nap..3 egyforma rémálom..elegem van. Justin egyszer sem volt itt a 3 nap alatt és még így is tőlem várnak megváltást. Az arcomat a párnába temettem és nagyot sóhajtottam.
-Rendben. Azt fogom mondani,hogy még mindig nem vagy hajlandó semmit sem enni és akkor jön Justin,hogy saját maga vegye a kezébe az irányítást és mindenképp megetessen. Az ölébe!-félig felültem és dühösen meredtem rá.
-Ő nem jött még vissza?-kérdeztem. Megrázta a fejét.
-Ő most ért haza kb 10 perccel ezelőtt és ha meglátja,hogy nem ettél,nem nagyon fog örülni.-felkeltem és lassan megettem a kaját. Tudom,hogy legszívesebben mindenki utálna,amiért nem ettem és nem beszéltem 3 napig. Megittam a tejet és leraktam a poharat.
-Tele vagyok! Ne mondd meg neki!-motyogtam,mire bólintott és kisebb nevetés hagyta el a száját. Elvette előlem a tálcát és felállt.
-Majd ő is fel jön! Örülök,hogy nem vagy beteg!-nevetett,mire megforgattam a szemem. Miután kisétált a szobából,én is kikeltem az ágyból. Ránéztem az órára. 10:25. Megragadtam a törülközőt és indultam a fürdőbe,de az ajtó előtt megtorpantam,mert emberi jelenlétet éreztem a szobába. Megfordultam és Justin-t láttam tágra nyílt szemmel. Ó,a picsába! Vajon most meg fog verni? Vagy Reed mondott neki valamit? Közelebb jött,mire én automatikusan hátrálni kezdtem.
-Én..nem akartam..tudod..uh-dadogtam. Talán megérezte a bizonytalanságot és a félelmet a hangomban,szorosan magához ölelt. Mi a francnak van itt? 
-Jól vagy?-kérdeztem,de ő csak szorított az ölelésen.-Justin..nem..tudok..levegőt..venni..-motyogtam.
-Annyira hiányoztál!-mondta.-Várj itt,kicsim! Tényleg maradj itt,mindjárt jövök!-kirohanta a szobából,egyenesen a földszintre. Én pedig ott maradtam,ahogy kérte. Az ujjaimmal játszottam és néha el-vissza lóbáltam a lábamat.
-Allison! Hunyd be a szemed és szólj,ha kész!-kiáltotta lentről.
-Minek?!-kiabáltam vissza.
-Csak csináld,amit mondok,kérlek!-válaszolt,mire lecsuktam a szemem.
-Becsuktam!-hallottam,ahogy felsétál a szobába. Úgy éreztem,hogy ott áll előttem. Az idegeim felborzolódtam és a hideg futkosott a hátamon. Reméltem,hogy nem valami rossz dolog vár majd rám.
-Nyisd ki a szemed,kicsim!-utasított,én pedig kinyitottam. A szemem elkerekedett,mikor nem láttam szembe senkit,de mikor magam elé néztem,letérdelt és egy vörös rózsákból álló csokor volt a kezében. Egy kártya volt a csokor tetején,egy aranyos kis dobozzal.
-Neked!-mosolygott és elpirult. A mosolya valóságos volt és nem valami elcsépelt,romantikus műmosoly. Ezekkel az ajándékokkal azért a szökési kísérleteimet is sutba döntheti! Lassan elfogadtam tőle,mire csillogó kék szemeivel rám nézett és elmosolyodott. Ó,kérlek,hagyd abba a mosolygást végre...
-Én lenn várlak!-ment ki a szobából. Csak bámultam a kezemben tartott dolgokra. Miért adta nekem ezeket? Megszámoltam a rózsákat. 17. Leültem az ágyra,kihúztam a kártyát és a dobozt,majd hangosan olvasni kezdtem..
Borzasztóan sajnálom,hogy ilyen veszélyeknek tettelek ki téged. De esküszöm,hogy meg foglak védeni. Azt hiszem,hogy ez a csokor rózsa nem elég arra,hogy bocsánatot kérjek a hibáimért. Szóval a kis dobozban van az ígéretemet igazoló tárgy. Tudnod kell,hogy te vagy az egyetlen akit szeretek,és bármire képes lennék érted. Megvédelek téged,nem számít hogyan. Ígérem! -J. 
Letettem a kártyát és elővettem a kis dobozt. Kinyitottam,mire a szemem már másodjára kerekedett el. Egy nyaklánc volt benne,amin egy gyűrű függött. Kicsúszott belőle egy cetli is,amit olvasni kezdtem.
Kívánj valamit,vedd fel a nyakláncot és ne félj! Legyen ez egy figyelmeztetés arra,amit ígértem! -J. 
Lassan elővettem a nyakláncot. Szép volt..de nem tudom. Én nem szeretem őt. Azt akartam,hogy végre hazamehessek,az anyukám nyakába borulhassak és bocsánatot kérhessek tőle,majd a barátaimtól. Erre ezt teszi..Csak azt akarja,hogy megbocsássak neki. És ez azt jelenti,hogy örökre itt kell,hogy legyek. Sóhajtottam. Most mit tegyek? Megráztam a fejem. Össze voltam zavarodva. Teljesen összezavart. Nem tudtam,hogy mit tegyek. Ez volt számomra a holtpont. Valaki,kérem segítsen nekem!

4.rész

Pislogtam párat és próbáltam egyensúlyban tartani magam. Nem sérültem meg. A hideg földön feküdtem,valami sötét szobában. A kezem a hátam mögé volt kötve,a lábam viszont szabadon volt. Megpróbáltam felkelni,de nem sikerült..ezért visszaestem a földre. A fejemet belevertem a földbe és a fenekem is fájt. Lépteket hallottam közeledni,azt hiszem valaki meghallott. A hátamat a falnak nyomtam,mikor kinyílt az ajtó és valaki besétált rajta.
-Látom ébren vagy!-mondta egy srác.
-Mondd meg,hogy mit akarsz!-néztem rá,ahogy egyre közelebb sétált.
-Ne nézz így rám!-vigyorgott.-Mindjárt találkozhatsz Neil-el!
Szóval,ki a fene az a Neil? A szemem forgattam,ahogy a srácra néztem. Aztán egy másik srác is belépett a szobába. Mi tettem,hogy mindig a rossz fiúk találnak meg? Odalépett hozzám és mosolyogva intett a másik srácnak,hogy hagyja el a helységet. A srác a szemét forgatta és kinyújtotta rám a nyelvét. Milyen gyerekes. És miért mosolyog? Kétlem,hogy ő rossz fiú lenne.
-Most azt hiszed,hogy én vagyok a rossz?-nevetett. Engem sokkolt,amit mondott. Szóval ő a szépfiú! 
-Most azt hiszed,hogy én vagyok a szépfiú!-mosolygott,mire egy gyilkos pillantást lövelltem felé.-Sajnálom,sajnálom! Próbáltam viccelődni vele,mert vicces ha ugratlak!-ragadta meg óvatosan a karom.-Fogadok,hogy most azt hiszed,hogy bántani akarlak. Egyébként Louis vagyok,ő pedig Mike. Ő rendkívül rossz ember és nem igazán kedvelik a lányok,szóval nem kell foglalkoznod vele.-mondta,én pedig bólintottam.-Menjünk! Neil kétségbeesetten látni akar tegnap óta.-kulcsolta kezét a csuklómra.
-Legalább kioldanád a köteleket?-néztem rá,de csak a fejét rázta.
-Nem tudom! Neil senkinek sem engedte meg,csak saját magának. Ő egy bunkó,tudod.-mondta,mire megforgattam a szemem. Milyen valójában egy bunkó? Kisétáltunk a pokolian sötét szobából,egyenesen az emeletre. 6 srác ült a nappaliba,beleértve Mike-ot is. Végig követett a tekintetével,de mikor odanéztem elfordította a fejét. Elérkeztünk egy sötétbarna ajtóhoz,ami értesülésem szerint Neil szobája volt. A neve eléggé mulattatott. Már arra is gondoltam,hogy talán ha megkérdezem tőle,hogy mit akar csinálni vele,kapásból rávágja,hogy hozat egy kalapácsot és a körmömet fogja csapkodni. Kizökkentem a gondolataimból,amikor Louis kopogott az ajtón.
-Itt van!-utalt rám Louis.
-Bejöhet!-mondta egy hang,amiről úgy véltem,hogy Neil-é. Louis kinyitotta az ajtót és maga elé engedett. A ő szobája volt. Volt benn egy kanapé,beépített szekrények,egy fiók Tv-vel,néhány videó játék,egy ajtó,ami azt hiszem a fürdőbe vezet és egy óriási ágy. Megláttam Neil-t,aki a kanapén ült és bámult rám. Elrabolt engem és nekem fogalmam sem volt arról,hogy miért.
-Gyere ide,cica! Louis oldozd el!-intett,hogy üljek mellé. Louis teljesítette a parancsot,majd elindult,hogy elhagyja a szobát,mire elkaptam az ingét. Nem akartam ezzel a nyomorulttal egyedül maradni.
-Hová mész?-elmosolyodott,elengedte a kezem és kilépett az ajtón.
-Ne törődj vele! Gyere ide te kis kurva!-lángoltam a dühtől,de engedelmeskedtem. Lehúzott az ölébe,de ellöktem magamtól.
-Ne nézz így rám,te kis ribanc!-mondta és megütött.
-Mit akarsz tőlem?-kiáltottam.
-Te még egyszer ne merd felemelni velem szemben a hangodat!-mondta,miközben gyomron rúgott. Köhögtem,ahogy megérintettem a gyomrom. A könnyeim elő akartak törni,de tartottam magam. Nem akartam gyengeséget mutatni.
-Nos cica! Justin nem érdemel meg téged!-vigyorgott.
-Te vagy az egyetlen,aki nem érdemel meg engem. Egyáltalán.-összeszorítottam a fogam és felnyögtem,mikor újabb rúgás érte a gyomrom.
-Fogd be!-kiáltotta. Válaszolni akartam,de kicsapódott az ajtó és Justin-t láttam magam előtt.
-Mi a fasz?-csattant fel Neil. Végre! Nem tudom miért,de nagyon szerettem volna már hazamenni. Miért vagyok ebben a helyzetben? Ha nem raboltak volna el,akkor talán most a szobámban ülnék tévét nézve és pattogatott kukoricát falatozva. A könnyek patakokban folytak végig az arcomon. Az egész az én hibám volt,de Justin végül ott volt,hogy megmentsen.

**Justin**

Berontottam az átkozott ajtón és megláttam a barátnőmet a földön feküdni. A haja össze vissza állt,a szája és az arca véraláfutásokkal volt tele. Úgy láttam,hogy Neil kezd ideges lenni.
-Mi a fasz?-csattant fel. Adtam neki egy halálos pillantást,mikor megláttam,hogy a barátnőm sír.
-Azt hiszed,hogy olyan könnyen elengedem?-elvigyorodott és a hajánál fogva rángatta Allison-t. Meg merte érinteni. Kibaszottul meg fog fizetni.
-Tedd le te őrült!-szorítottam össze a fogaimat,miközben Neil hangosan felnevetett.
-Ha közelebb mersz jönni,szétlövöm a csinos kis fejét.-mondta,miközben kihúzta a pisztolyát a zsebéből és ráfogta Allison-ra. -Nehéz lesz engem legyőznöd!-vigyorgott,mikor észrevettem,hogy Jack jött be az ablakon és pisztolyt szegezett Neil-re.
-Nézd csak,ki van mögötted,köcsög!-kuncogott. Neil gyorsan megfordult és elengedte Allison-t. Megragadtam és belerúgtam. Felnyögött fájdalmában és a padlóra esett. Allison-t magam mögé rántottam. Neil el akart kelni,de ráfogtam a fegyverem.
-Még egy kibaszott mozdulat és meghúzom ezt a rohadt fegyvert!-csattantam fel. Sötéten rám mosolygott. Én is vigyorogtam. Nem fizette vissza a pénzem,most pedig elvette a barátnőmet.Már készültem,hogy megüssem Neil-t,de Allison lefogta a kezem. Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Kérlek..ne..-nem vettem észre,hogy Neil kirúgta Jack lábát és már sietett ki az ablakon.
-Később találkozunk!-mondta miközben kiugrott az ablakon. Mikor odasiettem már nem volt ott.
-Bassza meg!-mondtam idegesen.
-Justin,elájult.-szólt oda Jack. Hátranéztem és láttam,hogy a barátnőm a padlón fekszik ájultan. Szegény lány. Felkaptam menyasszonyi stílusban és kivittem a köcsögök házából. Mindenki minket várt a kocsiban. Gyengéden betettem az anyósülésre és megsimogattam az arcát. Egy csókot nyomtam a homlokára és a helyemre siettem. Néztem őt,mert nyöszörgött. Tudtam,hogy eléggé nagy fájdalmai vannak. Sírni tudnék,de nem tettem. Hála Gina-nak és Chad-nek nyomon tudtuk követni Neil-t és a többieket. Aki még egyszer hozzányúl a barátnőmhöz,halott.

3. rész

Felébredtem. Egy kéz volt a derekamra kulcsolva. Persze ez Justin volt. Várjunk csak! Mikor aludtam én el?
-El kell menekülnöm!-gondoltam és felsóhajtottam.
Próbáltam kiküzdeni magam a szorításából,de nem sikerült. Túl szorosan tartott.
-Nem tudok megmozdulni..-suttogtam szomorúan.
-Meg kell mondanod a jelszót,ha azt akarod,hogy elengedjelek!-kuncogott.
-Milyen jelszót?-zavarodtam össze.
-Tudod!
-Én nem..-válaszoltam. Már eléggé irritált a szituáció.
-Tényleg nem tudod,nem igaz?-sóhajtott.
-Ártatlan vagyok! Nem látod az arcomon,hogy tényleg nem tudom?-rámeredtem.
-Rendben,most elengedlek,de holnap nincs kegyelem. Jó lesz,ha megkeresed a jelszót,mert nem engedlek el,amíg nem leszek elégedett!-vigyorgott.
Amíg nem lesz elégedett? Nem hiszem,hogy ez valaha meg fog történni. Ő addig nem lesz elégedett,amíg meg nem halok.
-Köszönöm,hogy elengedsz..-suttogtam. Faszfej.
Megragadtam a törölközőm és elindultam a fürdőszobába. Valamit elfelejtettem. Kinyitottam résznyire a fürdő ajtaját és bámultam Justin-t,aki ott ült az ágyon. Elkezdtem beszélni,de hirtelen a torkomon akadt a szó. Csak bámultam a testét.
-Tetszik,amit látsz,kicsim?-észrevett engem,én pedig elpirultam.
-Ide tudnád nekem adni a ruháimat?-hadartam.
-Nem gondolod,hogy egy kicsit gyorsan beszélsz? Nem bírlak követni!-hajtotta le a fejét.
-Csak kérlek,tudnál nekem adni egy ruhát?-mondtam.
-Ó,oké! Te csak menj be a fürdőbe,én beteszem az ágyra őket.-mondta,én meg gyorsan becsuktam a fürdő ajtaját és lehunytam a szemem. Éreztem,hogy ég az arcom. Ő úgy tűnik,hogy vett nekem ruhát. A  normális emberek azt mondanák erre,hogy milyen aranyos,ha a barátjuk ruhát vesz nekik,de azt hiszem,hogy nem ez a legjobb pillanat arra,hogy megdicsérjem. Néha odaadta nekem az ingét,mert szerinte aranyos voltam benne. Engedjenek meghalni.

**Justin**

Az Isten verje meg. Ő annyira szép. Túl tiszta és olyan ártatlan. Ha elmegy,én is meghalok. Ő egy részem,amit képtelen lennék elengedni. Ez nem olyan,hogy félek,ha elmegy ,mert hívni fogja a zsarukat,hanem tényleg elveszíthetem. Leginkább,ha elveszítem,akkor elveszítem magamat is. Nem tudom elképzelni,hogy elmenjen.

A személyisége megragadt a fejemben és egyáltalán nem akart halványulni. Nem lennék képes elfelejteni bármit vele kapcsolatban. A ravaszság megy neki,mert sokkal alacsonyabb nálam. Hallottam,hogy a szobám ajtaja kinyílik. Már készültem,hogy rámosolyogjak,de nem volt ott. Hallottam egy dalt a zeneterem felől. Igen,ebben a házban van egy zeneterem is. Egy dalt énekelt éppen,amikor átfutott rajtam a szörnyű felismerés. A zeneteremben van egy ablak. Lezuhant.
-A francba!-rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Nem volt ott. Az ablakot bámultam. Megszökött?! Gyorsan az ablakhoz futottam és ellenőriztem. Ha ezen az ablakon szökött meg,akkor láthatok,hogy fut. De teljesen tiszta volt az erdő előtti rész.
-Justin! Szörnyű hírem van! Akadt egy kis problémánk!-hallottam Reed-t ordítani a földszintről. Odalépett az ajtóhoz,amivel kurvára megijesztett.
-Mi az? Nem látod,hogy totál ki vagyok bukva?-tomboltam. Elment. Utána kellett mennem.
-Nos az oké,hogy kibuktál,de visszajött. Itt van Neil!-a szemem elkerekedett,mikor meghallottam a nevet. Határozottan ő a legnagyobb ellenségünk a világon.
-Miért tette..?-szorítottam össze a fogaim.
-Visszajött,mert érdekelte Allison!-a hangjától végigfutott a hideg a hátamon.
-Baszd meg!-suttogtam.
-Megtaláljuk!
-Ő már elment!-kiabáltam. A hangom tele volt haraggal. Könnycseppek folytak le az arcomon.
-Kibaszott 10 perccel ezelőtt vitte el!-döbbent le Reed.
-Basszus!-vertem ököllel a falba. Kurvára fájt. A barátnőm eltűnt,mikor azt hittem,hogy mostantól minden csak jobb lesz. Én lehetek ennyire kibaszottul szerencsétlen,hogy anélkül viszik el tőlem,hogy tudatában lennék a dolgoknak.
-Mindenkinek készen kell állnia!-meredtem a padlóra.-Megyünk,hogy visszaszerezzük! Nincs kegyelem.-meredtem az ablakra.-Megvan!-mondtam,miközben leszaladtam,hogy szóljak a többieknek. Idegesen a hajamba túrtam és felsóhajtottam.
-Sokkal jobban kellett volna figyelnem rá..

**Allison**

Végeztem a fürdőben és kimentem a szobából. Észrevettem egy fehér ajtót a folyosó végén. Odasétáltam és kinyitottam.
-Azta,egy zeneterem..-motyogtam.
Beléptem és észrevettem egy gitárt. 6 éves korom óta szerettem gitározni,ezért odamentem és lejátszottam a kottát. Énekeltem is mellé. Abbahagytam az éneklést,mikor megláttam egy alakot magam előtt. Egy srác volt. Nem láttam tisztán az arcát,de vigyorgott. Befogta a számat és az orromra egy ruhát szorított. Gyógyszer. Próbáltam nem belélegezni. De mikor tényleg kezdtem kifogyni a levegőből,feladtam. Elejtettem a gitárt. Minden elhomályosodott körülöttem. Úgy éreztem,mint ha a lábam zselévé változott volna,így a karjaiba zuhantam. Újra elraboltak. Milyen csodálatos az élet,nem igaz? Olyan mondatot ejtettem ki a számon,amiről azt hittem,hogy sosem leszek képes.
-Justin,kérlek ments meg!
Mindent elborított a sötétség.

2. rész

Már egy hete,hogy itt vagyok. Feküdtem a kanapén és néztem az unalmas tv-t. Ő a konyhában volt és reggelit készített éppen. Nos,a főzéshez értett,mert elég finomakat készített. De ez nem jelenti azt,hogy nem haragszom rá. Mit tettem ellene,amiért ezt érdemlem? Mert figyelmen kívül hagytam az anyukámat és kiosontam az éjszaka közepén egy buliba? Csalódott vagyok. Beszélnem kellene vele. Mi is a neve? Nem mondta el nekem. Már úgy éreztem a kanapén magam,mint egy lusta panda,szóval felkeltem és lassan elindultam hozzá. Észrevett és intett,hogy üljek le.
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Nem..-válaszoltam.-Nem mondtam meg a neved.-motyogtam,ő pedig elkezdett nevetni.
-Nagyon sajnálom,elfelejtettem mondani,mert én tudom a tiéd! Justin Hudson.-mondta,de még mindig nevetett.
-Justin Hudson? Azt hiszem,én is hallottam már ezt a nevet. Várj,te tudod az enyém? Tudod a nevem? Ez,hogy lehet?-szakítottam félbe.
-Évekig figyeltelek,de úgy tűnt,hogy te sosem vettél észre.-megdöbbentem.
-Unatkozom.-sóhajtottam.
-Odaadtam az iPad-em és a telefonom! Valaha fogod őket használni,kicsim?-vágta fel a zöldségeket,én pedig a szemem forgattam. Örülök,hogy nem lát engem. A telefonja és az iPad-ja unalmas. Le vannak törölve a segélykérő alkalmazások,hogy még csak véletlenül se tudjak megszökni.
-Tudok segíteni a főzésben?
-Nem hiszem. El fogod vágni az ujjad.
-Oké..kitakarítsam a házat?
-Valami bajod történik,ha törölgetsz. Plusz ez már így is tiszta.
-Akkor pakolhatok könyveket a polcon?
-Valószínűleg el fogsz esni.
-Talán kiugrok az ablakon meghalni!-suttogtam remélve,hogy nem hallotta.
-Mi?
-Csak azt mondtam,hogy éhes vagyok!-hazudtam.
Dühös voltam rá,amiért ennyire védelmező típus. Nem enged nekem semmit. Letette elém az ételt,én pedig megettem. Csak egy kicsit,mert nem voltam éhes. Hallottam,hogy csengetett valaki.
-Ó,ezek a barátaim leszek! Jöttek meglátogatni!-mondta.
-Barátok?-motyogtam.
-Menjünk!-tartotta felém a kezét,hogy sétáljunk az ajtóhoz.
-Hej tesó! Rég nem láttalak!Ki ő?-kérdezte a srác,mikor meglátott. Én Justin mögé bújtam.
-Ő az én barátnőm,Allison Gray!-mondta.-Allison,ő az egyik haverom Jack!-üdvözölt,én pedig vissza köszöntem. A többiek jöttek utána. Öt ember jött és ott volt köztük Jack.
-Ők itt Sheila, Reed, Chad és Gina! Srácok,ő itt Allison.-elmosolyodott,én pedig elpirultam.
-Örülök,hogy találkoztunk Allison.-mosolygott Reed,mire én is elmosolyodtam.
-Nagyon jó érzés látni titeket!
-Ó,istenem,annyira aranyos!-ölelt meg Sheila szorosan.
-Te is,de nem vagyok aranyos egyáltalán!-mondtam és idegesen felnevettem.
-Ahw,igazad van Sheila!-csípte meg Gina az arcomat.
-Úgy látom,hogy ti hárman a legjobb barátnők lesztek,nem?-kérdezte Chad. A két lány bólintott,én viszont csak mosolyogtam. Ki akar emberrablókkal barátkozni? Elraboltak. Ez volt életem legrosszabb rémálma. Meg kellett találnom a kiutat.
-Át szeretnék öltözni!-mondtam,Justin pedig bólintott,ahogy felszaladtam a szobába.

**Justin**

-Istenem Justin! Ő a csajod?-vigyorgott Chad.
-Igen,természetesen! Nem felejtsd el,hogy az enyém.-forgattam kuncogva a szemem. Chad volt az egyetlen,aki tudta,hogy ezt a lányt néztem évekig,mert ő a legjobb barátom.
-Főztél Justy?-kérdezte Sheila.
-Nos...igen!-bólintottam.
-Mióta főzöl? Szeretném megkóstolni.-kiáltotta és befutott a konyhába.
Hallottam,hogy a barátnőm üvölt és valami lezuhant a földre.
-Allison?!!-ordítottam. Futottam a szobába és féltem tőle,hogy valami történt vele. Rossz gondolatok futottak át a fejemen. Hangos csattanással nyitottam ki az ajtót és megláttam a padlón.
-Allison?! Mi történt? Bajod esett?-bombáztam kérdésekkel. Aggódtam.
-Jól vagyok csak elestem..-nem,ez nem igaz. Kurvára fáj a lába. Megvágta magát. Megmutattam a lábát Úgy tűnt,hogy a törött üvegszilánk vágta meg. Becsukta szorosan a szemét,ahogy sóhajtottam. Megijesztettem. Felkaptam esküvői stílusban és az ágyra fektettem.
-Maradj itt!-mondtam,mire bólintott.
Kivettem a sürgősségi dobozt a fürdőszobából és visszamentem a szobába. Majdnem megérintette a vágást,de megfogtam a kezét.
-Ne nyúlj hozzá,mert még jobban fájni fog!-mondtam,miközben kitisztítottam a vágást. Miután ez megtörtént,zokogást hallottam,ezért felnéztem rá. Sírt és csak bámulta a vágást.
-Miért sírsz kicsim? Nem akartalak bántani!-érintettem meg az arcát.
-Sajnálom! Én is figyelmetlen voltam! Nagyon sajnálom,hogy ennyire aggódsz..-zokogott.
-Semmi baj. Shh. Ez nem a te hibád,oké?-csókoltam homlokon.

**Allison**

Túlságosan aggódott miattam,még ha ez csak egy kis vágás is. Engem ennyire szeret? Óvatosan ránéztem. Még csak most vettem észre,hogy valóban helyes..nem,nem. Abbahagyom. Ő egy emberrabló. Nem szeretem őt. Elvette az életem,a családom és a barátaim. Ő egy szörnyeteg. Előbb-utóbb meg fognak ölni. Szóval ez csak az ő drámája.
Nem hiszem,hogy bele fogok szeretni egy emberrablóba,mert hamarosan meghalok.

1. rész

Jobb idő volt,mint az elmúlt napokban. Szép volt ez a reggel. Felkelés után rohantam a konyhámba anyukámhoz. Boldog család voltunk,csak ez apa halála után megváltozott. A rendőrség szerint lelőtték. Igazából nem tudom,hogy ez igaz-e,mert suliban voltam,anya pedig a munkahelyén. Anyukámnak azt mondtam,hogy még sosem vettem részt az iskolában bulin és szeretném,ha elengedne. Nem volt hajlandó beleegyezni.
-Miért? Ez egy buli! Nem vagyok hülye kis tinédzser,anya!
-Nem mondtam egy szóval sem,hogy nem az. Ez veszélyes éjszaka. Tudom,hogy későn jönnél haza,ha elengednélek!
-Hát nem érted a tinédzserek életét? Azt mondtad,hogy mindent,de mindent tudsz! Utállak anya!
-Allison?!
Bezártam magam a szobámba és egész éjjel sírtam.
-Igen,mindent tudok,ezért nem szabad kimenned az éjszaka!-kiabált be a szobámba,majd hallottam,hogy elment.
Dühös voltam és tettem egy rossz lépést. Rossz döntést választottam. Kisurrantam a szobám ablakán. Ez azért volt,mert irigyeltem a barátaimat,amiért ők akárhova elmehettek. Sajnos a szórakozás nem tartott sokáig. Elég későn indultam haza. Tudtam,hogy anya meg fog ölni,mikor megtudja,hogy nem vagyok a szobámban. Éreztem,hogy követ valaki. Vetettem egy pillantást a hátam mögé és észrevettem egy méreg drága,fehér autót lassan közeledni felém. A nyomomban volt. Mély lélegzetet vettem és rohanni kezdtem. A hátam mögé néztem és észrevettem,hogy a fickó őrült tempóban siet utánam. Nem sikerült elfutnom.
-Megijesztettelek édesem?-ragadta meg a csuklóm. Behúzott a kocsijába. Nem láttam tisztán az arcát,mivel kapucnit és napszemüveget viselt. Küzdöttem ellene és a kocsiajtót rángattam,ami természetesen be volt zárva.
-Ki a fene vagy te és mit akarsz tőlem?-kiáltottam.
-A barátod vagyok és elég sok mindent akarok!-sötéten vigyorgott rám. Féltem,hogy ismét megmozdul,mert volt fegyvere. Bármikor képes lenne megölni. Amíg ő órákig vezetett,én végig sírtam az utat.
-Megérkeztünk cica!-kuncogott és kinyitotta az ajtót. Odarohant az én oldalamra is és szintén kinyílt az ajtóm. Menyasszonyi stílusban emelt fel és bevitt a házba. Nem tudtam küzdeni. Már nem volt elég energiám. Nagy ház volt,amit mellesleg nem is ismertem. Letett az ágyra egy óriási szobába.
-Na szóval! Te az enyém vagy és se nem az anyádé vagy a halott apádé. Van itt pár szabály,amit be kell tartanod! Tehát először is,nem szökhetsz meg,mert bárhol,bármikor,de úgyis megtalállak. 2.) Nem beszélsz vissza vagy csúnyán velem! 3.) Nem hisztizel folyamatosan! Ha megszeged ezeket a szabályokat,büntetést fogsz kapni! Vágod?-mondta szigorúan,aztán megpusziltam a fejem.
-Igen!-hazudtam. Bólintott,kisétált és bezárta az ajtót. Megláttam egy ablakot és gondoltam,hogy itt egy esély a szökésre. Kiugrottam az ablakon,aminek következtében iszonyúan fájt a lábam,de nem törődtem vele. Eléggé sokkoló volt,amikor megláttam a nagy erdőt előttem. Tudtam,hogy lehetetlen itt megszökni,de mégis megpróbáltam. Most ott voltam. Egy fa mögé bújva. Rázott a félelem.
-Megtaláltalak!-hallottam a hangját a hátam mögött,mire elkerekedett a szemem. Megfordultam és láttam,hogy vigyorog. Megfogta a csuklómat és felhúzott. Nekinyomott a fának,amitől a hátam sajgott.
-Mit mondtam neked?!-nézett rám szigorúan.
Összeszorítottam a számat,mert nem tudtam megszólalni.
-Megszegted az első szabályt kevesebb,mint 5 perc alatt!-kiáltotta,aztán felsóhajtott. -Ezért mondtam,hogy nincs esélyed a menekülésre,mert meg foglak találni,bárhol is vagy!-csattant fel.
-Miért tetted ezt?-összeszedtem minden bátorságomat és energiámat,majd hangosan kimondtam.
-Az enyém vagy! Nem megmondtam?!-üvöltötte,mire bólintottam.
-Most mondd utánam,hogy az enyém vagy! Tisztelettel!-mondta szigorúan.
-A tiéd vagyok!-folytak le a könnyek az arcomon.
-Rendben,kicsim!-elvigyorodott és nyersen megcsókolt.

Az életem a feje tetejére állt....miatta!

Bevezetés

Futottam egyedül az erdőben. A futás a rémálmom. Futás a sötétben. Futás tőle. Izzadtam és nehezen vettem a levegőt. Nem tudtam tovább menni,pedig szükségem lett volna az erőmre. Gyors volt,így el kellett rejtőznöm. Csomó fát láttam és reméltem,hogy meg fogom találni a kiutat. A hátam mögé néztem és úgy tűnt,hogy sikerült leráznom. Tartottam magam és tovább futottam,de elestem. Felkeltem és egy közeli fa tövébe húztam magam. Vettem egy mély lélegzetet,miközben dörzsöltem a térdem,amit megütöttem,mikor elestem. Felnyögtem a látványtól,mert ömlött belőle a vér. Próbáltam elállítani a vérzést,miközben a szememből patakokban folytak a könnyek.
-Allison! Tudom,hogy ott vagy! Gyere ki,kicsim!-hallottam a hangját nem is olyan messziről. Ő volt az. Átkaroltam a lábam és próbáltam a lehető leghalkabban zihálni. Hallgattam. A félelem felül kerekedett rajtam. Remegtem. Féltem,hogy bántani fog.
-Nem foglak bántani,ha most kijössz! Most! Gyere ki! Bassza meg! Kicsim!-mondta összeszorított fogakkal. Még mindig féltem,szóval mozdulatlanul hallgattam őt,miközben magamban könyörögtem,hogy hagyjon végre békén. Sajnáltam ma mindent. Figyelmen kívül hagytam anyukám szavait. Nem kellett volna kiosonnom a szobámból. Nem kellett volna elmennem aznap éjszaka. De megtettem.