**Justin**
Nem tudtam nyugodtan ülni. Aggódtam,mert már túl sok időt tölt a fürdőszobában. Kezemmel végigsimítottam a hajamon és nagyot sóhajtottam. Ez az egész az én hibám. Szexuálisan nagyon megkívántam és utána nem bírtam leállni. Próbáltam küzdeni ellene,de nem sikerült. Nem tudom,hogy kell irányítani. Minden dolog izgat vele kapcsolatban.
Mi van,ha fájt neki és magát okolja a fürdőszobában? Mi van,ha megöli magát? Mi van,ha elhagy engem? Mi van,ha ez most nem olyan dolog,mint korábban és tényleg örökre elhagy? Mi fog történni az életemmel nélküle? Évek óta figyeltem őt. Most,hogy itt van,nem hagyhat el!
Felkeltem és rohantam a szobába.
-Allison!-kiáltottam. Vagy 100 alkalommal vágtam bele a fürdő ajtóba. Hallottam,hogy reccsen egyet,ezért berúgtam. A szemem elkerekedett,mikor megláttam,hogy ott ül betakarózva a fürdőkádban és majdnem megvágta magát. Megfogtam a kezét,hogy megállítsam és eldobtam a borotvát.
-Mi a fenét csinálsz?-próbáltam higgadt maradni,de a hangom még így is idegesen csengett.-Van róla fogalmad,hogy ez milyen veszélyes?-szorítottam meg a kezét. Sírva fakadt. Totál kétségbe estem,mert nem tudtam,hogy mit tegyek.
-Mindent..el..vettél..tőlem..már nincs..értelme..az életemnek..egyáltalán.-zokogott. Megsimogattam az arcát,amikor lehajtotta a fejét. Lassan átöleltem.
-Shh,minden rendben lesz! Ígérem,hogy mindent megteszek,hogy úgy gondold,van értelme az életednek! Majd én megmutatom neked,esküszöm!-megcsókoltam a fejét és szorosabban átöleltem. Megdöbbentett,de teljesen megnyugodott.
**Allison**
Miért ölelgetett az emberrablóm,aki megerőszakolt a múlt éjszakán? Miért sírtam a karjaiban? Miért? Miért szorítottam az ingét? Ő megerőszakolt. Ő bántott. Ő rosszul bánt velem. Mégis,még mindig a karjában voltam. Az ölelése megnyugtatott. Biztonságban éreztem magam. Adott nekem egy kis szabadságot,mert járkálhatok a szobán kívül is. Mehetek a konyhába, a játékterembe, a nappaliba,bárhova,kivéve az alagsort. De ez nem elég ahhoz,hogy megbocsájtsak neki. Lementem a földszintre,ahol mindenki engem bámult.
-Allison,gyere ülj ide mellénk!-mosolygott Sheila,amikor leültem mellé. Felhúztam a térdem és átkaroltam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen!-hazudtam habozás nélkül. Sóhajtottam és a Tv képernyőjét bámultam. Elvesztem a hülye gondoltaimban.
-Tudom,hogy nem!-súgta Sheila a fülembe és átölelt,mire már megint könnyezni kezdtem.
-Hé,ne sírj kérlek! Nem szeretem ha sír egy lány.-mosolygott Reed. Gina közelebb jött és leült mellém.
-Igaza van! Itt egy nagy doboz pattogatott kukorica. Nézzük a filmet!-mosolygott és megsimogatta a hátam.-Légy erős!-suttogta Gina,mire bólintottam.
-Tehát mit nézünk?-kérdezte Jack,miközben átkutatta a DVD-ket. Reed a telefonján játszott egy játékkal, Chad pedig pattogatott kukoricát evett.
-Hé,ne edd meg az összeset!-morgott Jack.
-Talán valami izgalmas filmet kellene,az jót fog tenni!-mondta Sheila és rám nézett.
-Talán.-vontam meg a vállam.
-Akkor nézzük ezt a filmet!-mondta,mire mindannyian bólintottunk. Hallottam,hogy nyílik a bejárati ajtó. Odanéztünk mindannyian. Justin volt az. A szemünk találkozott. Bűntudata volt. Lenéztem és megfordult a fejemben,hogy nem nézem meg ezt a filmet.
-Ez durva film!-mondta. Megdöbbentem,mikor hátulról átölelt.
-Mi bajod van?
-Ez a film korhatáros és túl durva Allison-nak!-mondta,mire mindenkiből kitört a nevetés. Ő is mosolygott és összeborzolta a hajamat.
-A hajam!-sikítottam. Dühösen néztem rá,de ő még mindig vigyorgott.
-Srácok,holnap megyünk akkor,ahogy elterveztük!-mondta. Mindenki bólintott.
-Milyen terv?-kérdeztem.
-Elpusztítjuk Neil bandáját!
-Mehetek veled?-néztem fel rá.
-Olyan aranyos kiskutya szemekkel nézel rám! Persze,hogy jöhetsz velem. Nem hagynálak egyedül a házban,mikor 3 percig nem bírok élni nélküled!-mondta és megpuszilta az arcom.
-Köszönöm!-vigyorogtam. Örültem,hogy láthatom,ahogy meghal az a nyomorult seggfej. Alig várom,hogy láthassam...
Nem tudtam nyugodtan ülni. Aggódtam,mert már túl sok időt tölt a fürdőszobában. Kezemmel végigsimítottam a hajamon és nagyot sóhajtottam. Ez az egész az én hibám. Szexuálisan nagyon megkívántam és utána nem bírtam leállni. Próbáltam küzdeni ellene,de nem sikerült. Nem tudom,hogy kell irányítani. Minden dolog izgat vele kapcsolatban.
Mi van,ha fájt neki és magát okolja a fürdőszobában? Mi van,ha megöli magát? Mi van,ha elhagy engem? Mi van,ha ez most nem olyan dolog,mint korábban és tényleg örökre elhagy? Mi fog történni az életemmel nélküle? Évek óta figyeltem őt. Most,hogy itt van,nem hagyhat el!
Felkeltem és rohantam a szobába.
-Allison!-kiáltottam. Vagy 100 alkalommal vágtam bele a fürdő ajtóba. Hallottam,hogy reccsen egyet,ezért berúgtam. A szemem elkerekedett,mikor megláttam,hogy ott ül betakarózva a fürdőkádban és majdnem megvágta magát. Megfogtam a kezét,hogy megállítsam és eldobtam a borotvát.
-Mi a fenét csinálsz?-próbáltam higgadt maradni,de a hangom még így is idegesen csengett.-Van róla fogalmad,hogy ez milyen veszélyes?-szorítottam meg a kezét. Sírva fakadt. Totál kétségbe estem,mert nem tudtam,hogy mit tegyek.
-Mindent..el..vettél..tőlem..már nincs..értelme..az életemnek..egyáltalán.-zokogott. Megsimogattam az arcát,amikor lehajtotta a fejét. Lassan átöleltem.
-Shh,minden rendben lesz! Ígérem,hogy mindent megteszek,hogy úgy gondold,van értelme az életednek! Majd én megmutatom neked,esküszöm!-megcsókoltam a fejét és szorosabban átöleltem. Megdöbbentett,de teljesen megnyugodott.
**Allison**
Miért ölelgetett az emberrablóm,aki megerőszakolt a múlt éjszakán? Miért sírtam a karjaiban? Miért? Miért szorítottam az ingét? Ő megerőszakolt. Ő bántott. Ő rosszul bánt velem. Mégis,még mindig a karjában voltam. Az ölelése megnyugtatott. Biztonságban éreztem magam. Adott nekem egy kis szabadságot,mert járkálhatok a szobán kívül is. Mehetek a konyhába, a játékterembe, a nappaliba,bárhova,kivéve az alagsort. De ez nem elég ahhoz,hogy megbocsájtsak neki. Lementem a földszintre,ahol mindenki engem bámult.
-Allison,gyere ülj ide mellénk!-mosolygott Sheila,amikor leültem mellé. Felhúztam a térdem és átkaroltam.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen!-hazudtam habozás nélkül. Sóhajtottam és a Tv képernyőjét bámultam. Elvesztem a hülye gondoltaimban.
-Tudom,hogy nem!-súgta Sheila a fülembe és átölelt,mire már megint könnyezni kezdtem.
-Hé,ne sírj kérlek! Nem szeretem ha sír egy lány.-mosolygott Reed. Gina közelebb jött és leült mellém.
-Igaza van! Itt egy nagy doboz pattogatott kukorica. Nézzük a filmet!-mosolygott és megsimogatta a hátam.-Légy erős!-suttogta Gina,mire bólintottam.
-Tehát mit nézünk?-kérdezte Jack,miközben átkutatta a DVD-ket. Reed a telefonján játszott egy játékkal, Chad pedig pattogatott kukoricát evett.
-Hé,ne edd meg az összeset!-morgott Jack.
-Talán valami izgalmas filmet kellene,az jót fog tenni!-mondta Sheila és rám nézett.
-Talán.-vontam meg a vállam.
-Akkor nézzük ezt a filmet!-mondta,mire mindannyian bólintottunk. Hallottam,hogy nyílik a bejárati ajtó. Odanéztünk mindannyian. Justin volt az. A szemünk találkozott. Bűntudata volt. Lenéztem és megfordult a fejemben,hogy nem nézem meg ezt a filmet.
-Ez durva film!-mondta. Megdöbbentem,mikor hátulról átölelt.
-Mi bajod van?
-Ez a film korhatáros és túl durva Allison-nak!-mondta,mire mindenkiből kitört a nevetés. Ő is mosolygott és összeborzolta a hajamat.
-A hajam!-sikítottam. Dühösen néztem rá,de ő még mindig vigyorgott.
-Srácok,holnap megyünk akkor,ahogy elterveztük!-mondta. Mindenki bólintott.
-Milyen terv?-kérdeztem.
-Elpusztítjuk Neil bandáját!
-Mehetek veled?-néztem fel rá.
-Olyan aranyos kiskutya szemekkel nézel rám! Persze,hogy jöhetsz velem. Nem hagynálak egyedül a házban,mikor 3 percig nem bírok élni nélküled!-mondta és megpuszilta az arcom.
-Köszönöm!-vigyorogtam. Örültem,hogy láthatom,ahogy meghal az a nyomorult seggfej. Alig várom,hogy láthassam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése