6. rész

Ez volt az a nap. Mára terveztem a szökést. A rózsákat,amiket Ő adott,beleraktam egy vázába a szobába. Egyértelműen el kellett neki mondanom a szándékomat. Futottam a földszintre,hogy találkozzam vele. Ahogy az utolsó lépcsőfokról is leléptem,megláttam,hogy egy széken ül. Reed,Gina,Jack,Chad és Sheila ültek a kanapén és néztek egy filmet. Megfordult és rám nézett.
-Jól vagy?-kérdezte.
Oké,Allison. Ne félj! Meg kell tenned. Ha szeretnéd látni az anyukádat,meg kell tenned! Ránéztem és vettem egy mély lélegzetet.
-Hiányzik az anyukám!
-És?-nézett mélyen a szemembe. Nagyot nyeltem és vetettem mindenkire egy gyors pillantást,mert engem figyeltek. Gina és Sheila arcán láttam az aggódást,a fiúk viszont a fejüket rázták. Nagy levegőt vettem és kinyögtem.
-Haza akarok menni!-mondtam.
-Nem!
-Mi?
-Nem!
-Miért?-kérdeztem a homlokom ráncolva. Felállt és dühösen odasétált hozzám.
-Te nem fogod elhagyni ezt a házat,mert az enyém vagy!-a szemem elkerekedett. Próbáltam beszélni,de egy árva hang nem hagyta el a számat.
-Akárhányszor itt vagyok a házban,úgy érzem,hogy én vagyok a szegény kislány,te meg a királyfi,aki uralkodni akar rajtam. Van egy anyám!-fogtam meg a kezét.
-Legalább próbáld meg jól érezni magad ebben a házban!-szinte már kiabált.
-De ez soha nem fog megtörténni!-ránéztem. Meglepődtem,mert könnybe lábadt a szeme.
Vajon sír? Egy srác sír? Én eddigi életem során még sosem láttam fiút sírni. Megfordultam és észrevettem a falon lógó kocsikulcsot. Odafutottam és leakasztottam.
-Nem!-kiáltotta. Kinyitottam a vezető oldali ajtót és reménykedtem. Becsuktam az ajtót és bezártam a kocsit. Odarohant az ablakhoz és párszor rácsapott.
-Allison!-üvöltötte. Beindítottam a motort és ránéztem. Rohant egy másik autóhoz,amibe valószínűleg Jack is beszállt. Gyorsan vezettem. Ők utánam. Megérkeztem a házunkhoz,ahol egy rendőrautó állt. Rohantam a házhoz és bekopogtam.
-Anya,anya! Én vagyok az Allison!-kiabáltam. Kinyílt az ajtó és anya jelent meg.
-Ó,istenem,drágám! Hol voltál?-ölelt meg szorosan.
-Sajnálom anya,hogy nem vettem rólad tudomást és,hogy rossz voltam. Nagyon sajnálom!-folytak végig a könnyek az arcomon,ahogy visszaöleltem.

-Rendben kicsim! Nagyon örülök,hogy látlak,de elmondanád nekem,hogy mégis hol voltál?

-Hát..elraboltak..Justin Hudson.-motyogtam. 

-Mi? Justin? Elfelejtettem mondani neked ugye?-kérdezte anya,mikor szorosan megragadta a kezem. 

-Mit?

-Kisasszony! Justin Hudson a világ legkeresettebb bűnözője! Volt egy bandája. Szeretném,ha elmondaná a tartózkodási helyét!-mondta a rendőr.

Várjunk csak? Most esett le! Justin Hudson a világ legkeresettebb bűnözője. Ha elárulom,hogy hol van,akkor börtönbe kerül. 

-De ő kedves.-mondtam. 

-Mit beszélsz? Ő egy bűnöző!-kiabált anya.

-De van szíve! Sajnálom,de nem tudom hol laki. Úgy kerültem oda,hogy nem láttam semmit!-hazudtam.

-Hogy kerültél ide?-kérdezte.

-Hát csendesen megszöktem!-bólintott.

**1 hét múlva**

Vettem egy részmunkaidős állást a Lucy Étteremben és azt vettem észre,hogy figyelnek. Tudtam,hogy Justin. Nos,hogy őszinte legyek,egy kicsikét hiányzik. 

-Elnézést! Rendelni szeretnék!-kiabált ide valaki,én pedig bólintottam. Az asztalhoz léptem.

-Segíthetek?-kérdeztem és felnéztem. Elkerekedett a szemem a látványtól. Nem akartam elhinni,amit láttam. 

-1 hét múlva megint találkozunk?-kérdezte. Csak bámult rám. Justin Hudson. 

-A picsába!-igyekeztem az irodába. 

-Allison? Hová mész?-kiáltott utánam.

-Sajnálom! Sürgős! Viszlát!-kiáltottam és ledobtam magamról a köpenyem. A hátsó ajtóhoz siettem,de mikor kinyitottam ajtót beleütköztem. Próbáltam ellökni magamtól,de nem mozdult. 

-Miért hagytál el? Allison? Akkor most nem kellene ezt csinálnom,tudod?-kérdezte gúnyosan,majd behúzott a sikátorba,ahol nem volt senki. Nekinyomott a falnak.

-Te meg fogsz fizetni azért amit tettél! Elhagytál! Megmondtam,hogy bárhova is mész,nem tudsz elszökni előlem,mert mindig megtalállak!-mondta,fájdalmasan gyönyörű mosollyal az arcán.