1. rész

Jobb idő volt,mint az elmúlt napokban. Szép volt ez a reggel. Felkelés után rohantam a konyhámba anyukámhoz. Boldog család voltunk,csak ez apa halála után megváltozott. A rendőrség szerint lelőtték. Igazából nem tudom,hogy ez igaz-e,mert suliban voltam,anya pedig a munkahelyén. Anyukámnak azt mondtam,hogy még sosem vettem részt az iskolában bulin és szeretném,ha elengedne. Nem volt hajlandó beleegyezni.
-Miért? Ez egy buli! Nem vagyok hülye kis tinédzser,anya!
-Nem mondtam egy szóval sem,hogy nem az. Ez veszélyes éjszaka. Tudom,hogy későn jönnél haza,ha elengednélek!
-Hát nem érted a tinédzserek életét? Azt mondtad,hogy mindent,de mindent tudsz! Utállak anya!
-Allison?!
Bezártam magam a szobámba és egész éjjel sírtam.
-Igen,mindent tudok,ezért nem szabad kimenned az éjszaka!-kiabált be a szobámba,majd hallottam,hogy elment.
Dühös voltam és tettem egy rossz lépést. Rossz döntést választottam. Kisurrantam a szobám ablakán. Ez azért volt,mert irigyeltem a barátaimat,amiért ők akárhova elmehettek. Sajnos a szórakozás nem tartott sokáig. Elég későn indultam haza. Tudtam,hogy anya meg fog ölni,mikor megtudja,hogy nem vagyok a szobámban. Éreztem,hogy követ valaki. Vetettem egy pillantást a hátam mögé és észrevettem egy méreg drága,fehér autót lassan közeledni felém. A nyomomban volt. Mély lélegzetet vettem és rohanni kezdtem. A hátam mögé néztem és észrevettem,hogy a fickó őrült tempóban siet utánam. Nem sikerült elfutnom.
-Megijesztettelek édesem?-ragadta meg a csuklóm. Behúzott a kocsijába. Nem láttam tisztán az arcát,mivel kapucnit és napszemüveget viselt. Küzdöttem ellene és a kocsiajtót rángattam,ami természetesen be volt zárva.
-Ki a fene vagy te és mit akarsz tőlem?-kiáltottam.
-A barátod vagyok és elég sok mindent akarok!-sötéten vigyorgott rám. Féltem,hogy ismét megmozdul,mert volt fegyvere. Bármikor képes lenne megölni. Amíg ő órákig vezetett,én végig sírtam az utat.
-Megérkeztünk cica!-kuncogott és kinyitotta az ajtót. Odarohant az én oldalamra is és szintén kinyílt az ajtóm. Menyasszonyi stílusban emelt fel és bevitt a házba. Nem tudtam küzdeni. Már nem volt elég energiám. Nagy ház volt,amit mellesleg nem is ismertem. Letett az ágyra egy óriási szobába.
-Na szóval! Te az enyém vagy és se nem az anyádé vagy a halott apádé. Van itt pár szabály,amit be kell tartanod! Tehát először is,nem szökhetsz meg,mert bárhol,bármikor,de úgyis megtalállak. 2.) Nem beszélsz vissza vagy csúnyán velem! 3.) Nem hisztizel folyamatosan! Ha megszeged ezeket a szabályokat,büntetést fogsz kapni! Vágod?-mondta szigorúan,aztán megpusziltam a fejem.
-Igen!-hazudtam. Bólintott,kisétált és bezárta az ajtót. Megláttam egy ablakot és gondoltam,hogy itt egy esély a szökésre. Kiugrottam az ablakon,aminek következtében iszonyúan fájt a lábam,de nem törődtem vele. Eléggé sokkoló volt,amikor megláttam a nagy erdőt előttem. Tudtam,hogy lehetetlen itt megszökni,de mégis megpróbáltam. Most ott voltam. Egy fa mögé bújva. Rázott a félelem.
-Megtaláltalak!-hallottam a hangját a hátam mögött,mire elkerekedett a szemem. Megfordultam és láttam,hogy vigyorog. Megfogta a csuklómat és felhúzott. Nekinyomott a fának,amitől a hátam sajgott.
-Mit mondtam neked?!-nézett rám szigorúan.
Összeszorítottam a számat,mert nem tudtam megszólalni.
-Megszegted az első szabályt kevesebb,mint 5 perc alatt!-kiáltotta,aztán felsóhajtott. -Ezért mondtam,hogy nincs esélyed a menekülésre,mert meg foglak találni,bárhol is vagy!-csattant fel.
-Miért tetted ezt?-összeszedtem minden bátorságomat és energiámat,majd hangosan kimondtam.
-Az enyém vagy! Nem megmondtam?!-üvöltötte,mire bólintottam.
-Most mondd utánam,hogy az enyém vagy! Tisztelettel!-mondta szigorúan.
-A tiéd vagyok!-folytak le a könnyek az arcomon.
-Rendben,kicsim!-elvigyorodott és nyersen megcsókolt.

Az életem a feje tetejére állt....miatta!