A bandával terveket készítettünk egy földszinti szobában. Felnyögtem,amikor csörögni hallottam a telefonom,ezért felpattantam és gyorsan megragadtam. Elhallgatott a telefon,szóval lett egy nem fogadott hívásom. Felhívtam a számot,mire felvették. Egy ismeretlen hang szólt bele.
-Ó,helló Justin!
-Ki a fasz vagy te?-kérdeztem,mert kezdett bosszantani a dolog. Gyűlölöm,hogy amikor tervet készítek,faszfejek zavarnak meg.
-Nem emlékszel a hangomra? Ez durva. Már elég régóta nem láttalak. Úgy tudom,hogy te ölted meg Neil embereit. Milyen nagyszerű.-mondta.
-Jordan!-motyogtam. Az a hülye kurva. Egy ideig Neil volt az ellensége,de mivel az unokatestvére,ezért most rohadt dühös rám. Jordan először a mi oldalunkon állt,de miután elárult nem maradt neki más,csak Neil.
-Ó milyen gyorsan kitaláltad!-nevetett.
-Fogd be te hülye kurva! Mi a fenét akarsz tőlem?-mondtam összeszorított fogakkal.
-Ezt nem én akarom,hanem Neil! És amit akar,az a tökéletes lány,aki nálad van!-összeszorítottam a fogam és a kezem is automatikusan ökölbe szorult.-Ó,Neil beszélni akar veled!-mondta,mire hangokat hallottam a telefon túl oldaláról.
-Itt Neil beszél!
-Baszd meg!
-Őt szívesen!-kuncogott. Ő egy gyáva féreg. -Remélem,hogy nem felejtetted el,hogy az én bandám nagyobb mint a tiéd! Ráadásul itt az unokatesóm is,aki egy évvel felettem van!
-Nem érdekel,hogy hogy van alattad!-nevettem. Elhallgatott egy kicsit. Csend volt 5 percig. Aztán végre megszólalt.
-Gyenge vagy!-röhögött.
-Te gyengébb!-azzal kinyomtam a telefont és ledobtam a kanapéra. Indultam Allison-hoz az emeletre. Már egy kicsit hiányzott. Mikor kinyitottam az ajtót,láttam,hogy megijedt és eldobta a CD-t.
-Megijesztettél..-dadogott,mire elmosolyodtam. Bementem és bezártam az ajtót. Letérdeltem és felvettem a CD-t. Még mindig ott állt és engem figyelt. Letettem a CD-t az asztalra és felé fordultam. Meglepetten végignéztem rajta. Tökéletes. A haja gyönyörű,a szeme csillog. Elvesztettem az irányítást. Ha elvesztem a kontrollt,akkor semmi sem állíthat meg.
**Allison**
Közelebb sétált és megállt előttem. Én hátráltam.
-Justin!-figyelmen kívül hagyta,amit mondtam. Nem tudtam elfutni,csapdába ejtett. Addig hátráltam,amíg az ágyra nem estem.
-Justin! Hé!-ráncoltam a szemöldököm. Már éreztem,hogy rajtam fekszik. Folyamatosan a szemembe bámult. Közelebb hajolt hozzám. A szeme tele volt vággyal. Meg akart csókolni. Mindkét kezem a mellkasán volt. Próbáltam eltolni,de erősebb volt nálam. Megcsókolt,mire a könnyeim lefolytak az arcomon.
-Mi csinálsz?-ziháltam. Nem szólt semmit,csak újra megcsókolt.Haladt egyre lejjebb. A nyakamra,a mellkasomra.
-Állj!-sikoltottam,mire pofon vágott. Küzdöttem,de csapdába ejtette a lábam.Megérintettem az arcomat és értetlenül néztem rá. Rettegtem és remegtem. De úgy tűnt,hogy nem érdekli különösebben és ott folytatta,ahol abbahagyta. Egy idegen volt számomra.
Megcsókolt újra és újra. Sem erőm,sem bátorságom nem volt megállítani. Miért nem segít valaki? Miért?
**Másnap délelőtt**
Felébredtem és megláttam őt a jobb oldalamon. Megijedtem egy kicsit. Még aludt,de szorosan magához ölelt. Mi történt tegnap este? Zúgott a fejem,de végül eszembe jutott minden,mire elkezdett könnyezni a szemem. Eltoltam magamtól. A lábammal is toltam,mire elengedett. Megnéztem magam. Nem volt rajtam semmi. Semmi ruha.
-Én..te..-meredtem rá. Kiugrottam az ágyból és magam köré csavartam a takarót.
-Kicsim!-a szemében bűntudatot láttam.
-Mit tettél velem?-kiáltottam.
-Nézd,te nem értheted..-kezdte.
-Nem érthetem? Mindent elvettél tőlem! Most boldog vagy? Nem maradt semmim!-ordítottam,a szemem pedig megtelt könnyel. Csak állt ott és nem mondott semmit.
-Tudod mit? Te vagy a legrosszabb,ami valaha történt velem!-ordítottam és bezárkóztam a fürdőbe.
-Allison! Kicsim,sajnálom! Komolyan mondom. Nem értem,mi történt az este. Elvesztettem magam felett az irányítást!-ütötte meg párszor az ajtót. Az sem érdekel,ha megsérül a keze.
-Hagyj békén!-kiáltottam,mire megtorpant. Sóhajtást hallottam.
-Rendben..-mondta és kisétált a szobából. Átöleltem a lábam és órákig sírtam a fürdőben. Elvitt az otthonomtól,az anyukámtól,a barátaimtól,az életemtől és még a szüzességem is elvette? Már értelme sincs az életemnek.
-Jobb lenne,ha megölném magam?-motyogtam. Felálltam és megnéztem a gyógyszeres szekrényt. Kinyitottam és találtam egy borotvát. Beleültem a kádba.
-Megérte ez nekem?-sírtam.-Sajnálom anyu...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése