3. rész

Felébredtem. Egy kéz volt a derekamra kulcsolva. Persze ez Justin volt. Várjunk csak! Mikor aludtam én el?
-El kell menekülnöm!-gondoltam és felsóhajtottam.
Próbáltam kiküzdeni magam a szorításából,de nem sikerült. Túl szorosan tartott.
-Nem tudok megmozdulni..-suttogtam szomorúan.
-Meg kell mondanod a jelszót,ha azt akarod,hogy elengedjelek!-kuncogott.
-Milyen jelszót?-zavarodtam össze.
-Tudod!
-Én nem..-válaszoltam. Már eléggé irritált a szituáció.
-Tényleg nem tudod,nem igaz?-sóhajtott.
-Ártatlan vagyok! Nem látod az arcomon,hogy tényleg nem tudom?-rámeredtem.
-Rendben,most elengedlek,de holnap nincs kegyelem. Jó lesz,ha megkeresed a jelszót,mert nem engedlek el,amíg nem leszek elégedett!-vigyorgott.
Amíg nem lesz elégedett? Nem hiszem,hogy ez valaha meg fog történni. Ő addig nem lesz elégedett,amíg meg nem halok.
-Köszönöm,hogy elengedsz..-suttogtam. Faszfej.
Megragadtam a törölközőm és elindultam a fürdőszobába. Valamit elfelejtettem. Kinyitottam résznyire a fürdő ajtaját és bámultam Justin-t,aki ott ült az ágyon. Elkezdtem beszélni,de hirtelen a torkomon akadt a szó. Csak bámultam a testét.
-Tetszik,amit látsz,kicsim?-észrevett engem,én pedig elpirultam.
-Ide tudnád nekem adni a ruháimat?-hadartam.
-Nem gondolod,hogy egy kicsit gyorsan beszélsz? Nem bírlak követni!-hajtotta le a fejét.
-Csak kérlek,tudnál nekem adni egy ruhát?-mondtam.
-Ó,oké! Te csak menj be a fürdőbe,én beteszem az ágyra őket.-mondta,én meg gyorsan becsuktam a fürdő ajtaját és lehunytam a szemem. Éreztem,hogy ég az arcom. Ő úgy tűnik,hogy vett nekem ruhát. A  normális emberek azt mondanák erre,hogy milyen aranyos,ha a barátjuk ruhát vesz nekik,de azt hiszem,hogy nem ez a legjobb pillanat arra,hogy megdicsérjem. Néha odaadta nekem az ingét,mert szerinte aranyos voltam benne. Engedjenek meghalni.

**Justin**

Az Isten verje meg. Ő annyira szép. Túl tiszta és olyan ártatlan. Ha elmegy,én is meghalok. Ő egy részem,amit képtelen lennék elengedni. Ez nem olyan,hogy félek,ha elmegy ,mert hívni fogja a zsarukat,hanem tényleg elveszíthetem. Leginkább,ha elveszítem,akkor elveszítem magamat is. Nem tudom elképzelni,hogy elmenjen.

A személyisége megragadt a fejemben és egyáltalán nem akart halványulni. Nem lennék képes elfelejteni bármit vele kapcsolatban. A ravaszság megy neki,mert sokkal alacsonyabb nálam. Hallottam,hogy a szobám ajtaja kinyílik. Már készültem,hogy rámosolyogjak,de nem volt ott. Hallottam egy dalt a zeneterem felől. Igen,ebben a házban van egy zeneterem is. Egy dalt énekelt éppen,amikor átfutott rajtam a szörnyű felismerés. A zeneteremben van egy ablak. Lezuhant.
-A francba!-rohantam az ajtóhoz és kinyitottam. Nem volt ott. Az ablakot bámultam. Megszökött?! Gyorsan az ablakhoz futottam és ellenőriztem. Ha ezen az ablakon szökött meg,akkor láthatok,hogy fut. De teljesen tiszta volt az erdő előtti rész.
-Justin! Szörnyű hírem van! Akadt egy kis problémánk!-hallottam Reed-t ordítani a földszintről. Odalépett az ajtóhoz,amivel kurvára megijesztett.
-Mi az? Nem látod,hogy totál ki vagyok bukva?-tomboltam. Elment. Utána kellett mennem.
-Nos az oké,hogy kibuktál,de visszajött. Itt van Neil!-a szemem elkerekedett,mikor meghallottam a nevet. Határozottan ő a legnagyobb ellenségünk a világon.
-Miért tette..?-szorítottam össze a fogaim.
-Visszajött,mert érdekelte Allison!-a hangjától végigfutott a hideg a hátamon.
-Baszd meg!-suttogtam.
-Megtaláljuk!
-Ő már elment!-kiabáltam. A hangom tele volt haraggal. Könnycseppek folytak le az arcomon.
-Kibaszott 10 perccel ezelőtt vitte el!-döbbent le Reed.
-Basszus!-vertem ököllel a falba. Kurvára fájt. A barátnőm eltűnt,mikor azt hittem,hogy mostantól minden csak jobb lesz. Én lehetek ennyire kibaszottul szerencsétlen,hogy anélkül viszik el tőlem,hogy tudatában lennék a dolgoknak.
-Mindenkinek készen kell állnia!-meredtem a padlóra.-Megyünk,hogy visszaszerezzük! Nincs kegyelem.-meredtem az ablakra.-Megvan!-mondtam,miközben leszaladtam,hogy szóljak a többieknek. Idegesen a hajamba túrtam és felsóhajtottam.
-Sokkal jobban kellett volna figyelnem rá..

**Allison**

Végeztem a fürdőben és kimentem a szobából. Észrevettem egy fehér ajtót a folyosó végén. Odasétáltam és kinyitottam.
-Azta,egy zeneterem..-motyogtam.
Beléptem és észrevettem egy gitárt. 6 éves korom óta szerettem gitározni,ezért odamentem és lejátszottam a kottát. Énekeltem is mellé. Abbahagytam az éneklést,mikor megláttam egy alakot magam előtt. Egy srác volt. Nem láttam tisztán az arcát,de vigyorgott. Befogta a számat és az orromra egy ruhát szorított. Gyógyszer. Próbáltam nem belélegezni. De mikor tényleg kezdtem kifogyni a levegőből,feladtam. Elejtettem a gitárt. Minden elhomályosodott körülöttem. Úgy éreztem,mint ha a lábam zselévé változott volna,így a karjaiba zuhantam. Újra elraboltak. Milyen csodálatos az élet,nem igaz? Olyan mondatot ejtettem ki a számon,amiről azt hittem,hogy sosem leszek képes.
-Justin,kérlek ments meg!
Mindent elborított a sötétség.