2. rész

Már egy hete,hogy itt vagyok. Feküdtem a kanapén és néztem az unalmas tv-t. Ő a konyhában volt és reggelit készített éppen. Nos,a főzéshez értett,mert elég finomakat készített. De ez nem jelenti azt,hogy nem haragszom rá. Mit tettem ellene,amiért ezt érdemlem? Mert figyelmen kívül hagytam az anyukámat és kiosontam az éjszaka közepén egy buliba? Csalódott vagyok. Beszélnem kellene vele. Mi is a neve? Nem mondta el nekem. Már úgy éreztem a kanapén magam,mint egy lusta panda,szóval felkeltem és lassan elindultam hozzá. Észrevett és intett,hogy üljek le.
-Éhes vagy?-kérdezte.
-Nem..-válaszoltam.-Nem mondtam meg a neved.-motyogtam,ő pedig elkezdett nevetni.
-Nagyon sajnálom,elfelejtettem mondani,mert én tudom a tiéd! Justin Hudson.-mondta,de még mindig nevetett.
-Justin Hudson? Azt hiszem,én is hallottam már ezt a nevet. Várj,te tudod az enyém? Tudod a nevem? Ez,hogy lehet?-szakítottam félbe.
-Évekig figyeltelek,de úgy tűnt,hogy te sosem vettél észre.-megdöbbentem.
-Unatkozom.-sóhajtottam.
-Odaadtam az iPad-em és a telefonom! Valaha fogod őket használni,kicsim?-vágta fel a zöldségeket,én pedig a szemem forgattam. Örülök,hogy nem lát engem. A telefonja és az iPad-ja unalmas. Le vannak törölve a segélykérő alkalmazások,hogy még csak véletlenül se tudjak megszökni.
-Tudok segíteni a főzésben?
-Nem hiszem. El fogod vágni az ujjad.
-Oké..kitakarítsam a házat?
-Valami bajod történik,ha törölgetsz. Plusz ez már így is tiszta.
-Akkor pakolhatok könyveket a polcon?
-Valószínűleg el fogsz esni.
-Talán kiugrok az ablakon meghalni!-suttogtam remélve,hogy nem hallotta.
-Mi?
-Csak azt mondtam,hogy éhes vagyok!-hazudtam.
Dühös voltam rá,amiért ennyire védelmező típus. Nem enged nekem semmit. Letette elém az ételt,én pedig megettem. Csak egy kicsit,mert nem voltam éhes. Hallottam,hogy csengetett valaki.
-Ó,ezek a barátaim leszek! Jöttek meglátogatni!-mondta.
-Barátok?-motyogtam.
-Menjünk!-tartotta felém a kezét,hogy sétáljunk az ajtóhoz.
-Hej tesó! Rég nem láttalak!Ki ő?-kérdezte a srác,mikor meglátott. Én Justin mögé bújtam.
-Ő az én barátnőm,Allison Gray!-mondta.-Allison,ő az egyik haverom Jack!-üdvözölt,én pedig vissza köszöntem. A többiek jöttek utána. Öt ember jött és ott volt köztük Jack.
-Ők itt Sheila, Reed, Chad és Gina! Srácok,ő itt Allison.-elmosolyodott,én pedig elpirultam.
-Örülök,hogy találkoztunk Allison.-mosolygott Reed,mire én is elmosolyodtam.
-Nagyon jó érzés látni titeket!
-Ó,istenem,annyira aranyos!-ölelt meg Sheila szorosan.
-Te is,de nem vagyok aranyos egyáltalán!-mondtam és idegesen felnevettem.
-Ahw,igazad van Sheila!-csípte meg Gina az arcomat.
-Úgy látom,hogy ti hárman a legjobb barátnők lesztek,nem?-kérdezte Chad. A két lány bólintott,én viszont csak mosolyogtam. Ki akar emberrablókkal barátkozni? Elraboltak. Ez volt életem legrosszabb rémálma. Meg kellett találnom a kiutat.
-Át szeretnék öltözni!-mondtam,Justin pedig bólintott,ahogy felszaladtam a szobába.

**Justin**

-Istenem Justin! Ő a csajod?-vigyorgott Chad.
-Igen,természetesen! Nem felejtsd el,hogy az enyém.-forgattam kuncogva a szemem. Chad volt az egyetlen,aki tudta,hogy ezt a lányt néztem évekig,mert ő a legjobb barátom.
-Főztél Justy?-kérdezte Sheila.
-Nos...igen!-bólintottam.
-Mióta főzöl? Szeretném megkóstolni.-kiáltotta és befutott a konyhába.
Hallottam,hogy a barátnőm üvölt és valami lezuhant a földre.
-Allison?!!-ordítottam. Futottam a szobába és féltem tőle,hogy valami történt vele. Rossz gondolatok futottak át a fejemen. Hangos csattanással nyitottam ki az ajtót és megláttam a padlón.
-Allison?! Mi történt? Bajod esett?-bombáztam kérdésekkel. Aggódtam.
-Jól vagyok csak elestem..-nem,ez nem igaz. Kurvára fáj a lába. Megvágta magát. Megmutattam a lábát Úgy tűnt,hogy a törött üvegszilánk vágta meg. Becsukta szorosan a szemét,ahogy sóhajtottam. Megijesztettem. Felkaptam esküvői stílusban és az ágyra fektettem.
-Maradj itt!-mondtam,mire bólintott.
Kivettem a sürgősségi dobozt a fürdőszobából és visszamentem a szobába. Majdnem megérintette a vágást,de megfogtam a kezét.
-Ne nyúlj hozzá,mert még jobban fájni fog!-mondtam,miközben kitisztítottam a vágást. Miután ez megtörtént,zokogást hallottam,ezért felnéztem rá. Sírt és csak bámulta a vágást.
-Miért sírsz kicsim? Nem akartalak bántani!-érintettem meg az arcát.
-Sajnálom! Én is figyelmetlen voltam! Nagyon sajnálom,hogy ennyire aggódsz..-zokogott.
-Semmi baj. Shh. Ez nem a te hibád,oké?-csókoltam homlokon.

**Allison**

Túlságosan aggódott miattam,még ha ez csak egy kis vágás is. Engem ennyire szeret? Óvatosan ránéztem. Még csak most vettem észre,hogy valóban helyes..nem,nem. Abbahagyom. Ő egy emberrabló. Nem szeretem őt. Elvette az életem,a családom és a barátaim. Ő egy szörnyeteg. Előbb-utóbb meg fognak ölni. Szóval ez csak az ő drámája.
Nem hiszem,hogy bele fogok szeretni egy emberrablóba,mert hamarosan meghalok.