-Allison! Hadd mondjak valamit! Gyere,ülj ide mellém!-kérlelt anya.
-Anya én ezt nem értem! Kérlek,ments meg engem!-sírtam. Úgy tűnt,hogy figyelmen kívül hagyja. Leültem mellé.
-A férfiak utálnak sírni,szóval elég ritkán csinálják. De ha egy férfi sír miattad,akkor biztos lehetsz benne,hogy jobban szeret mindennél és mindenkinél.-mondta anya,mire eszembe jutott Justin,mikor elhagytam. A szeme könnyes volt.
**Vége**
Csípő,égető fájdalmat éreztem. Feküdtem az ágyon. Újra itt vagyok.. Elfordítottam a fejem,hogy jobban lássak és meglepett,amikor megláttam Justin-t egy széken ülni a szobában. Elvigyorodott,ahogy visszaesett a fejem a párnára és nagyot sóhajtottam. A francba.. Folyamatosan a csípőmet dörzsöltem,mert égett a fájdalomtól.
-Mit csináltál?-kérdeztem.
-A csípődre tetováltuk a nevem,ami azt jelenti,hogy az enyém vagy!-mondta,miközben felállt és leült az ágyra.
-Mi?
-Nos szerencsés vagy,mert pont elájultál,amikor készült,így nem éreztél fájdalmat. Ha ez nem történt volna meg,akkor garantálom,hogy sikoltoztál volna.-megpróbáltam felkelni,de ő óvatosan visszanyomott a párnára.
-Nem lehet! Még pihenned kell!-mondta.
-Miért akkor égettétek,amikor elájultam,hogy ne érezzek fájdalmat?-kérdeztem.
-Mert..- rám nézett -..sosem engedted volna.
-Mi?
-Semmi!-mondta és az ajtóhoz indult.-Ez a része a büntetésnek,amiért megszöktél. Az igaz,hogy nem tudsz kijutni ebből a szobából miattam. Bármit csinálhatsz. Tv vagy akármi. Ez a büntetésed,amíg meg nem érted,hogy nem mehetsz el! Vágod?-kérdezte,mire bólintottam. Kiment a szobából és bezárta az ajtót. Óvatosan felkeltem és a fürdőszobába sétáltam. Az Isten verje meg! Pokolian fáj.. Belenéztem a tükörbe és egy kisebb sokkot kaptam.
-Van egy tetoválásom?-sikoltottam.-Méghozzá JH?-motyogtam.
Vettem egy gyors zuhanyt. Miután ez megtörtént,kisétáltam a fürdőből és a szekrényhez indultam. Felvettem egy egyszerű ruhát és leültem az ágyra. Rettenetesen unatkozom. Az ajtó kinyílt,mire gyorsan odakaptam a fejem. Justin volt az. Rám nézett és vigyorgott.
-Tetszik?-kérdezte,valószínűleg a tetoválást. Eszembe jutott az álmom.
-Igen..ja!-elfordultam és a tv képernyőjét kezdtem bámulni. Mellesleg be sem volt kapcsolva. Kuncogott és leült mellém.
-Piros az arcod!-ezek szerint elvörösödtem. Hát ez szuper! Bűntudatot éreztem,amiért sírt és egyedül hagytam. Néztem őt,ahogy vigyorgott.
-Mi az?-ráncoltam a szemöldököm.
-Te nézel!-nevetett.
-Nem vagyok egy ingatlan,amit kedved szerint kibérelhetsz!-mondtam,mire a fejét rázta.
-Az nem,de az enyém!-mosolygott rám.-Maradj itt! Hozok enni!-mondta,mire bólintottam. Elment. Oké,először,amikor felébredtem,olyan volt,mint egy szörnyeteg tele rossz indulattal,most pedig egy nagyon kedves srácot véltem felfedezni benne.
-Itt a reggeli!-mondta,miközben bejött és leült mellém. Letettem magam elé az ágyra és felvettem a villát. Rászúrtam egy darab palacsintát.
-Vigyázz,mert még fo..-ettem,majd hirtelen összerezzentem és elejtettem a villát.
-Forró!-suttogtam úgy,hogy meghallja.
-Ezt akartam mondani,de már elkezdted enni!-elővett egy zsebkendőt,hogy megtörölje a számat. Felvette a villát és óvatosan etetni akart. Ránéztem,mire felvonta az egyik szemöldökét és úgy nézett rám. Sóhajtottam és kinyitottam a számat.
-Jó kislány!-kuncogott.
-Ezt meg tudom egyedül is enni!-mondtam.
-Fáj a szád?-adott oda egy pohár vizet,amit megittam.
-Tele vagyok!-mondtam.
-Természetesen! Mivel etettelek!-elvigyorodott,mire totál vörös lett az arcom.
-Menj el!-suttogtam,mikor még mindig nevetett.
-Ahogy szeretnéd,de ez nagyon aranyos volt!-kuncogott és kisétált. A fejem a kezemre hajtottam és arcon csaptam magam. Hagyd abba! Ez nem a mennyország,hanem maga a pokol. Bámultam a kezem és felsóhajtottam.
-Azt hiszem,hogy nem tudok magamon segíteni..-dőltem vissza az ágyba.
**Justin**
Annyira aranyos. Még mindig nevettem,ahogy leértem a földszintre. Örülök,hogy ő az enyém.
-Wow! Van itt valaki,aki magában mosolyog.-mondta Chad.
-Végre egy boldog ember!-csapott háton Sheila.
-Fogjátok be,srácok!-vigyorogtam.
-Én sajnálom,hogy nem hagyhatja el a szobáját és a házat.-duzzogott Sheila.
-Nem engedhetem meg,hogy ez megtörténjen. A földszintre is csak kb 1 hét múlva jöhet le.-mondtam mire mindenki bólintott.-De azért nagyon aranyos.
-Ugggh!-forgatta a szemét mindenki.
-Mi az?-ráncoltam a szemöldököm.
-Te nézel!-nevetett.
-Nem vagyok egy ingatlan,amit kedved szerint kibérelhetsz!-mondtam,mire a fejét rázta.
-Az nem,de az enyém!-mosolygott rám.-Maradj itt! Hozok enni!-mondta,mire bólintottam. Elment. Oké,először,amikor felébredtem,olyan volt,mint egy szörnyeteg tele rossz indulattal,most pedig egy nagyon kedves srácot véltem felfedezni benne.
-Itt a reggeli!-mondta,miközben bejött és leült mellém. Letettem magam elé az ágyra és felvettem a villát. Rászúrtam egy darab palacsintát.
-Vigyázz,mert még fo..-ettem,majd hirtelen összerezzentem és elejtettem a villát.
-Forró!-suttogtam úgy,hogy meghallja.
-Ezt akartam mondani,de már elkezdted enni!-elővett egy zsebkendőt,hogy megtörölje a számat. Felvette a villát és óvatosan etetni akart. Ránéztem,mire felvonta az egyik szemöldökét és úgy nézett rám. Sóhajtottam és kinyitottam a számat.
-Jó kislány!-kuncogott.
-Ezt meg tudom egyedül is enni!-mondtam.
-Fáj a szád?-adott oda egy pohár vizet,amit megittam.
-Tele vagyok!-mondtam.
-Természetesen! Mivel etettelek!-elvigyorodott,mire totál vörös lett az arcom.
-Menj el!-suttogtam,mikor még mindig nevetett.
-Ahogy szeretnéd,de ez nagyon aranyos volt!-kuncogott és kisétált. A fejem a kezemre hajtottam és arcon csaptam magam. Hagyd abba! Ez nem a mennyország,hanem maga a pokol. Bámultam a kezem és felsóhajtottam.
-Azt hiszem,hogy nem tudok magamon segíteni..-dőltem vissza az ágyba.
**Justin**
Annyira aranyos. Még mindig nevettem,ahogy leértem a földszintre. Örülök,hogy ő az enyém.
-Wow! Van itt valaki,aki magában mosolyog.-mondta Chad.
-Végre egy boldog ember!-csapott háton Sheila.
-Fogjátok be,srácok!-vigyorogtam.
-Én sajnálom,hogy nem hagyhatja el a szobáját és a házat.-duzzogott Sheila.
-Nem engedhetem meg,hogy ez megtörténjen. A földszintre is csak kb 1 hét múlva jöhet le.-mondtam mire mindenki bólintott.-De azért nagyon aranyos.
-Ugggh!-forgatta a szemét mindenki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése